Sulgrave Manor

A szűkre szabott kertnézős nap kárpótlásaként hazafelé tartva útba ejtettük George Washington felmenőinek családi birtokát. A Tudor-korabeli udvarház -vagy legalábbis amennyi megmaradt belőle - egy kies kis mezőn álldogál, az évszázadok során mindenki toldott hozzá ezt-azt, a jelenkor egy komplett fogadószárnyat például, és szerencsére nem a főépülethez kapcsolódva. Mivel a hely félig amerikai, félig brit pénzből épül-szépül, ezért nem Trust-os, hanem független hely, de a túravezetés és a hely szelleme ugyanaz.

Az udvarház főépületéből a központi szárny maradt az utókorra, valaha a ház tengelyéből indulva mindkét oldalon sorakoztak a helyiségek, mára a bejárat melletti két közvetlen helyiség, ebből az egyik a nagyterem - ami nem is olyan nagy - maradt meg. Érdemes az ablakban lógó családi címert komolyabban szemügyre venni - a vörös vérpatakot és a katonai elkötelezettséget szimbolizáló csillagokat és csíkokat (stars and stripes)... Éééérdekes, ugye? :P

Mottisfont Abbey

Miután kitettem az uramat a versenypályán, zuhogó esőben vágtam neki a délre vezető útnak erősen remélve, hogy legalább 4 óra rendelkezésemre áll majd mindenféle szépséget nézni, lévén, hogy az egyik betervezett kert csak délután kettőkor nyit ki.

BFTA Masters, Newbury

3. hely - 39/40 pont - 100% (max. 39)
Találati arány: Álló 100% / Térdelő 100% / Ülő 97%

Újabb trófea ékesíti a polcomat, ezúttal a BFTA Masters nyílt bajnokságon voltam egyike annak a négy embernek, akik az aznapi legjobb eredményt lőtték, 39 pontot a 40-ből. Mit mondjak, nagyon sajnálom azt az egyetlen pontot...

Goring

Nem Lord Goring Wilde egyik legkedveltebb színdarabjából, hanem 'csak' Goring, a Temzén csücsülő kicsike falu, amit visszafelé jövet szúrtam ki, és mivel már nem egyedül nézem meg, talán a mai napi pech-széria is megtörik végre... A falucska ígéretesnek látszott: a folyó több ágra oszlik itt, kedves kis épületek, vízlépcsők, csobogás, klasszikus nyugalom és sok-sok virág.

Taplow Court

A Szivatós Szombat következő felvonásaként akadt utamba Taplow Court, és mert a hibáimból nem és nem tanulok, hát impulzusból menten le is kanyarodtam, amint bepillantottam a kavicsos udvarába. Ezt legalább már névről ismertem (ilyen nevet nem felejt el az ember egykönnyen ;P), gondoltam, hát tényleg nem néztem ennek sem utána, de az egyik legszebb, legpompásabb késő-viktoriánus kis palotácska csak nem okoz majd csalódást...

Cliveden

Cliveden az elmúlt három év legelső National Trust-os helye, amit nem csekkoltam le megnézés előtt. És a legelső, ahonnan úgy fordultam ki, hogy ide nagyon nem kellett volna eljönni... Először is, a belépti díjat mintha a kastélyra és a parkjára méretezték volna, de nem, privát hotelt üzemeltetnek a kastélyban, bemenni csak ebédelni lehet, igen borsos áron. Ma viszont még azt sem, mert valami szerencsétlen flótás ide tervezte az esküvői bankettjét...

Prelűd (illetve pre-lúd...)

Vannak napok, amikor az ember jobb, ha fel sem kel, mert kábé minden elbarmolódik valahogy, csináljon bármit is. Ilyenkor tényleg az a legcélravezetőbb, ha semmihez nem nyúl, nem tervez semmit és legfőképpen: nem akar sehová sem eljutni, hanem csendben meghúzódik a sarokban és megvárja, hogy másnap reggel legyen, mert biztosan kalamajka származik belőle, ha egy fél ujjpercét is megmozdítja... És ha mégis menni kell, mert/vagy muszáj elintézni, akkor jön a tipikus 'Kislány, ez nem a te napod...'

Lássuk csak részletesen, milyen is egy ilyen nap kezdete. :P