Nyilván, ennél nagyobbat aligha tévedhettem volna. A hajdan szebb napokat látott kastélyparkban található évszázados ezüst és himalájai cédrus-liget az egyetlen, amiért ezt a helyet érdemes megnézni. Ezek az entek viszont ékesen árulkodnak arról, micsoda park lehetett itt VII. Edward korában, ami a mostani egy pergola, egy formális ágyás millefleur-beültetéssel, lazán, franciásan és a kiszolgáló épületek között található lépcsős vízmedence elég sovány körítés a nagyvonalú kiskastély századfordulós pompájához.
Az oldalsó udvar lezárva, ahol a VII. századi (!) angolszász temetkezési halmot felveri a gaz, a zárt formális kert meg, mint amit csak nagy ritkán, ad-hoc módon gondoznak. Tavasszal viszont a kis kerti lak mellett levő cseresznyéskert gyönyörű lehet, díszcseresznyék tucatjai csüggesztik itt ágaikat a tavaszt várva...
Ilyen 'előélet' után a házba menetellel már óvatos voltam: belestem a földszinti ablakoknál, mire is számíthatok: egy modern könyvtár-iroda alul, a két, szinte üres nagyterem cicomája meg nem az én ízlésemnek való látvány, úgyhogy a belsejének további részleteire már inkább nem voltam kíváncsi: tartsák meg maguknak. Hiszen a következő célpont, Grey's Court még mindig ott volt, mint csalódásmentes, megnézendő látványosság, úgyhogy...?
Bő fél óra vezetés után, Grey's Court bejárata előtt egy mérfölddel megszólal a telefon és a hites uram az iránt érdeklődik, milyen hamar tudok ott lenni Newbury-ben, mert végzett a versennyel, sőt, dobogós helyen végzett, de már menne, és ha van valami a tarsolyomban a környéken, hát akkor nézzük is meg... Pfff. :))) Igaz, itt már nem tudtam, sírjak-e vagy röhögjek, azért elgurultam a kapuig és megnéztem jól a nyitva tartást jelző táblát: egy kis mazochizmus sosem árt... :P
Ilyen a píárja, egyébként buddhista központ üzemel benne: Taplow Court
Fotók: Taplow Court
0 komment:
Megjegyzés küldése