Első célpont Mottisfont Abbey, ami már régen nem a szent életű Ágoston-rendiek egyik zárdája: VIII. Henrik az egyházszakadás után felszámolt mindent, amit elért, és amit nem a frissen alakult anglikán egyház tulajdonábía adott, ahhoz jutottak hozzá világi emberek. Így kapta meg ezt a rendházat is egyik államembere, aki fura módon megtartotta az épületet olyannak, amilyen volt, két szárny épült csak hozzá kibővítésként. A rombolás sajnos már a XVIII. században elkezdődött, amikor eltüntették a teljes Tudor-korabeli udvart, sőt a kerengőt is. Aztán világi örömökre nyitott lakói alaposan átalakították a hajdani XIII. századi épületet, szinte teljesen eltüntetve eredeti formáit.
Mostani állapotában egy-egy szoba sarkában még kivillannak a hajdanvolt gótikus ívek darabkái, de gyanús, hogy ez is csak a feltárásoknak köszönhető. A pincehelyiségben viszont mind a mai napig megmaradt az eredeti boltív-rendszer, bár úgy tűnik, ennek is alaposan feltöltötték a padlózatát.
A hely - bár már semmit nem őriz a régi kolostor formájából, mint Newstead Abbey - csöppet sem érdektelen, és mindennek dacára nem éreztem, hogy helyrehozhatatlanul tönkretették volna, sőt! A harmincas évekbeli fényűzés minden apró részlete remekül látszik a megnyitott szobákban, a szalon trompe l'oeil festése például tanítani való lenne, és ha még fotózni is hagynák az embert rendesen (nehogy a vaku nélkül készült képek megrongálják a restaurálandó felületeket, ehhem...) Szóval az itt nem készült kép talán a 10%-át visszaadja abból az áll-leesős érzésből, ami az ide belépőt hatalmába keríti:
Nem csak a mennyezet és a falak, de a függönyöket körbevevő drapéria és oszlopok is festve vannak, és nem is akárhogyan! Restaurátor legyen majd a talpán, akinek ezt a kezébe adják, igaz, még egy ideig próbálják húzni-halasztani, de a következő tíz évben elodázhatatlanná fog válni a dolog...
A hosszú és széles folyosó márványmintázatú díszítőfestése szintén iskolapéldája, hogyan lehet körmönfont technikával gyönyörűt alkotni, és igazán mindegyik helyiség bőven színvonalas látványt ígér. Igaz, a ház felét lehet csak látogatni, az emeleten már időszaki kiállítások vannak, az egyik egy igazán dögös kosztumtervező (nem a hölgy, a kreációi) és Shepherd bácsi alkotásai (Milne Micimackójának illusztrátora, még a Disney előtti időkből). Természetesen itt sem fotózható semmi, esetleges copyright infringement miatt, de annyi baj legyen.
A körben elterülő park a Test folyó közvetlen közelében található, és sebes folyású patak szeli át, ami egy itteni, soha ki nem apadt, hihetetlen-tisztakék forrásból ered, amit még a múlt század elején is ivóvízként használtak a helyi falu lakói, pártíz méterre meg már pöttyös hátú halak (talán pisztrángok?) úsznak az ár ellen:
A park egyik sarkában, mintegy eldugva áll az elég nagy kiterjedésű, téglafallal körülvett évelő- és rózsakert, ami viszont igazán csak a nyár derekán igazán látványos, sajnos már nagyon a szezon végét csíptem el.
Azért itt-ott még felsejlik, micsoda virágtömeg és színorgia lehet itt júliusban, de így nem volt akkora durranás, mint amekkorát vártam. Viszont a belső terek bőven kárpótoltak a felemás kertes élményért, még úgy is, hogy igen rövidre szabott volt az ott töltött idő: ki kellett hagynom a másik két betervezett programpontot, és mehettem vissza a versenyre, begyűjteni az évi egyszeri több fordulós - kiesős rendszerű versenyen éppen pórul járt lövészt...
Történelméről itt: Mottisfont
Képek itt: Mottisfont Abbey
0 komment:
Megjegyzés küldése