Valóban érdemes volt megállni itt és egy kicsit elidőzni a vízparton, lesétálni a csendes kis rejtett utcácskákon, mert ahogy a tábla is hirdette, nem csak 2009-10-ben volt ez az év faluja a déli régiókban, de akármikor számot tarthat erre a névre, annyira szép a fekvése és lakói annyira rendben is tartják.
A csinos kis előkerteket - na meg a több száz éves házikókat fotózva behívtak minket szétnézni az egyik kertjébe, és ilyenkor mindig annyira örülök, hogy hasonszőrű kertszerető emberekkel találkozhatok, mert egy kellemes beszélgetést is jelent, és nem csak azt a szívet melengető érzést, hogy valaki a saját kis privát birodalmába beengedi az ember lányát, aki az utcáról esik be, 'csak úgy'...
Aztán, bementünk még a templomba is - vasárnap délután öt óra és láss csodát, nyitva van -, kiállítást tartanak az egyik új szárnyában, bár a 'művész' igencsak 'mű'vész - vagy csak én nem tudom értékelni a különös barbarizmussal, ám minden fantázia nélkül tönkretett, szétkaszabolt és megcsonkított könyveket. Könyv-horror kiállításnak elment: hányféleképpen tudunk tönkre tenni egy könyvet - purhabba fojtva, összetintázva, elégetve, átszögelve, szóval minden formában, ami érző emberből viszolygást válthat ki....
Szerencsére nem ez volt a fő attrakció, megnéztük a modern furnéros meg bútorlapos padsorokkal meg asztalokkal berendezett templomot, és ismét megállapítottuk, hogy a mai minimál minden, csak nem otthonos és nem élhető, ráadásul a kontraszt túlságosan is fájó az évszázados, míves munkájú épület apró részletei és mai szimpla berendezése között. Az akkori mesteremberek a mai belvilágot látva legalábbis szívükhöz kapnának menten.
Fotók itt: Goring
3 komment:
mi jöhet még? egy falura lakunk innét.. :)
Szerintem az, hogy át is utaztunk a kis falutokon, csak nem tudtunk róla... :))
@Vica: egész hétvégén Oxford Open Doors, ugye, tudsz róla? :)
Megjegyzés küldése