Leszereltem a MEC-válltámaszt és egymás mellé tettem őket egy fotózás erejéig. Az a meglepő, hogy a MEC még így, a pótszárnnyal is alacsonyabb, mint az Armadillo, ami meglepően nagy magasságot fog át. És kezdek rájönni, miért kedvelik ennyire az FT-ben: mert ezt még akkor tervezték, mikor a lövészkabát csak egy vastagabb fajta bőrdzseki volt, és ahhoz ez az anatómikus megtámasztás jobban passzolt. A MEC-tusa sokkal jobban állítható, de egy vastagon párnázott lövészkabáthoz tervezték. Mi viszont ugyebár hétköznapi viseletben lövünk...
Végül is a Redfearn helyett inkább Anstonba szerveztünk edzést, ez közelebb van és így nem kell ott aludni. Vasárnap viszont a NEFTA Téli Ligájának egyik fordulóját lőjük meg a Huntington klubnál York környékén, és utána ott alszunk a közelben, és hétfőn körülnézünk a Lake District, a Tóvidék környékén.
A válltámaszt felszereltem a puskára, nagyon kényelmes, ahogy vártam és ahogy emlékeztem rá. Az Armadillókat ahányszor kipróbáltam, mindig nagyon tetszettek és a szívem mélyén mindig is ilyet szerettem volna. Csak a farka túl hosszú, egyrészt teljesen felesleges, másrészt 2-3 centivel kilóg a fegyverkofferből is.
Este meglátogattam Jon Harrist, aki immár klubtársam. Wolverhampton kertvárosában lakik, és a garázsában berendezett kis műhelyben dolgozik. A lyukat pillanatok alatt felfúrta a válltámaszra, de közben részletesen elmesélte, min dolgozik éppen (egy 10 m-es Anschütz átalakítása 16 J-ra), milyen puskákat tervezett és gyártott az elmúlt 20 évben, milyen titánötvözetből fogja megcsinálni a szereléksínjét - szóval, az egész műhelyt bemutatta. Nem mindig értettem minden szavát, de a háttérismereteimnek köszönhetően tökéletesen tudtam követni.
Utána felvetettem neki, hogy csinálhatnánk egy rövidebb kampóvéget is az Armadillóra. Én arra gondoltam, hogy a gyári farkincát félbevágjuk, mindkét felébe lyukat fúrunk menettel, és akkor egy hernyócsavarral újra össze lehet rakni szükség esetén. De ő azt mondta, hogy egyszerűbb lesz egy újat esztergálni, és akkor a régi is megmarad. Tényleg elég gyorsan, pár méréssel és a végén szemre berovátkolva meg is csinálta, és nem is fogadott el érte semmit. Megmutatta a tavalyi Masters-en nyert vándorkupát is, ami egy fa talpon álló kis gömbakváriumra emlékeztetett, a talapzaton belegravírozva az eddigi nyertesek nevét.
Megkérdeztem Robbie-t, a dél-afrikai kollégát, hogy nála minden rendben van-e az S&B távmérésével. Ugyanazt tapasztalta, napsütéses időben akár 8 m eltérés is lehet az 50 m-es távokon. Megkérdezte többektől is a BBS fórumon, de úgy tűnt, csak neki van ilyen problémája és most örült, hogy mégsem ő képzelődött. De már ő is az új 80x-os nagyítású March-ra feni a fogát, hogy azzal milyen jó lehet majd távot mérni.
0 komment:
Megjegyzés küldése