Találati arány: Álló 50% / Térdelő 50% / Ülő 100%
2. kör (v.k.) - 28/30 pont - 96,6% (max. 29)
Találati arány: Álló 50% / Térdelő 100% / Ülő 96%
A Huntington egy kis klub egy erdős rész közepén. Itt kezdtünk ma reggel, a puska maradt a tegnapi kiépítésben.
Egy nagy öreggel, John Lee-vel és egy kezdő sráccal lőttem együtt. John tényleg nagyon jól lőtt, de én is igyekeztem. Ági is velünk volt, közben beszélgettünk, jól eltelt az idő.
A pályák a szokásos erdősebb fajták voltak, bár az erdő - szintén szokásos módon - alig volt nagyobb, mint ameddig ellőttünk. Egy kis vízfolyás mentén volt egy ösvény, a legtöbb pálya az erdő felé nézett, néhányat raktak a patak felőli oldalra.
Nem tudom, hogy az új puska tette-e, vagy a feketére festett célok, amiken Magyarországon nevelkedtem, de ülő célt egyet sem hibáztam el! Nem sokra emlékszem, csak hogy ösztönösen tartottam rá a szélre, és hogy valahogy jobban be tudtam húzni a vállamhoz a puskát, és valami hihetetlenül stabil volt így a lövés. Egy távoli állót hibáztam csak el és egy térdelőt, szintén a messzebbit.
Voltak még itt páran a Midlands-ből, Neilt és Karlt is láttam, de az eredményeikről nem tudtam. Szépen végiglőttük az első kört, utána elmentem sziluetteket lőni. Az már nem ment olyan jól, úgy rángatott a szél, hogy nem is nagyon tudtam a célokon tartani. Végül kipróbáltam a légpisztolyos HFT-t is, tíz kis cél volt kitéve 7-20 m között. Mint a sziluetteknek, ezeknek is az egész teste bukott le, és zsinórral lehetett visszahúzni. Az előbbi csapattársunk, Steve pisztolyával lőttem. Előtte egy műanyag pohárra lőttem pár belövést, aztán nekiláttam. Semmit sem tudtam a rátartásokról, de Steve azt mondta, hogy ezeken a távokon a legtöbbet telibe kell lőni, a nagyon messzieknek a tetejére célozva. Így is tettem, és a két legnehezebbet kivéve mindet leszedtem.
A végeredményeim végül is úgy alakultak, hogy Andy Calpinnel ugyanannyit lőttünk FT-ben és pisztollyal is, és sziluettben is csak egyetlen pontot tudott rám verni. FT-ben volt pár 29-es, köztük John is, de ezzel az eredménnyel is elégedett lehettem.
Már elkezdték a második fordulót, de azért kértem még egy pontozólapot és beálltam meglőni. Eleinte az itt-ott előforduló üres pályákra álltam be, de aztán már nem nagyon akadt ilyen, végül odacsapódtam egy csapathoz. Remek szimatom most sem hagyott cserben, az egyik csapattársam John Costello volt, aki második volt a tavalyi VB-n. Több érdekes dolgot is láttam tőle. A puska végét mindig berakta a kabátja alá, így télen-nyáron ugyanaz volt a kontakt a teste és a puska között. A válltámaszán be volt jelölve az ülő, térdelő é sálló célok meglövéséhez szükséges magasság, és ezt állítgatta is mindig. És a markolatát messze kivitte jobbra, de Dave-vel ellentétben nem a kezét fordította vissza a billentyűhöz, hanem kivezette oldalra a billentyűt. Elég bizarr és veszélyes is ez a megoldás, de neki láthatóan működik...
Aztán a vége felé elváltam tőlük, mert azokat a pályákat már meglőttem, és másik csapattal fejeztem be a lövést. Ők SFT-t lőttek, S mint Sporter, itt minden pályán a leülés előtt állathatnak csak a távcsövön, de nem mérhetnek vele, viszont FT-ülésben lőnek. Voltaképpen a hunter és az FT keveréke, de nem sokan lövik ezt a stílust. Most erősebb volt a szél, de bravúrosan leszedtem minden távolit és a térdelőket is. Sőt, a nehezebbik állót is - erre most meg a közelit rontottam el! Volt még egy 45 m körüli hibám, így végül is újra 28-at lőttem, mint ahogy szoktam a két napos versenyeken is. De legalább ismét láthatta mindenki, hogy nem véletlen szerencse volt az első kör 28 találata.
A verseny után átmentünk a Thrusscross Grange környékén, ami az Üvöltő szelekből volt ismerős. Egy nagy víztározó gátján ment végig az út és oldalról megnéztük a lezúduló vizet is. Estefelé értünk Malhambe, egy hegyek között eldugott kis faluba, ahol a szállásunk volt.
0 komment:
Megjegyzés küldése