Tél

Tél, és mégsem olyan szürke itt minden, hogy az embernek élni is alig van kedve... Itt igenis van! Még a kabát alá bemászó, párás hideg ellenére is, ami hidegérzetben jóval komolyabb a száraz, kontinentális hidegnél. És talán azért is elviselhetőbb itt a tél, mert itt délutánonként tovább van világos. Igaz, hogy téli reggeleken reggel nyolckor kezd derengeni, ugyanis jóval északabbra vagyunk az egyenlítőtől, de ezt bőven kárpótolja az a bő órányi plusz fény, amivel késői ébredésünk mellett is még számolhatunk. Nyaranta meg este fél tízkor is még világos van, ami szintén nem hátrány, és a laposabb fényeknek köszönhetően az ég és a vizek is sokkal kékebbnek tetszenek...

Télen a nap sokkal laposabb szögben süt és mindent gyönyörű, aranyló őszi fényekbe von: csodálatos ilyenkor a táj, akár hó alatt van, mint most egy bő hónapig, akár zöld, mint egy hatalmas, ezerféle árnyalatból összerakott, lágyan hullámzó, gigantikus szőttes. A még télen is smaragdzöld mezők gyorsan feledtetik a jóval több esőt és az ezzel járó szürke napokat is. Az időjárás néha pár órán belül változik, ez a tenger közelségének és a Golf-áramlatnak köszönhető. Birkák pöttyözik a domboldalt, főként fehérek, de pár fekete képű és elvétve barnás és fekete szőrű is akad. Impregnált, műanyag hatású, méretre szabott pokróccal letakart lovak méláznak mellettük, az évszázados fák alatt, bár itt még a kutyákat is felöltöztetik télre... Rengeteg a borostyán és egyéb, örökzöld és kemény lombú vegetáció mindenütt, a gyomként erdei aljnövényzetet alkotó rhododendronokról és a bambuszokról nem is beszélve, hogy az ember itt még hírből se ismerje a téli depressziót (S.A.D.). A kertekben örökzöldek, kaméliák, hebe, babér, hanga, eukaliptusz, faméretű jukkák, pálma és délen olajfák teszik az angol tájat még változatosabbá.