A kerti padon a támla tetejéig állt a hó, és az még a védettebb rész volt, ott a fal mellett. Az idő pedig egyre hidegebbre fordult bent is, és ennek fő oka a fehér ajtó, ami a konyha és a télikert között található és nem lehet becsukni, mert a macskáknak ki kell tudniuk jutni a szabadba. Az utóbbi napokban azt csináltam, hogy ha eldőltek körülöttem aludni, akkor becsuktam az ajtót, addig se menjen ki a meleg. De végre megérkezett a háztulajdonos engedélye, beszerelhetek egy macskaajtót ebbe az ajtóba is. Elindultam hát Clay Cross-ba...
Szomorkás hangulatban gondoltam Zebegényben hagyott drága feleségemre, de még inkább két hólapátunkra, amelyek egyikét sem hoztam magammal, pedig még meg is fordult a fejemben az ötlet. A szomszédasszonynak is csak egy rövid nyelű, nehéz ásólapátja volt, azzal álltam neki a fél méteres hónak. Nem bírtam volna kiásni végig az úton, ezért azt csináltam, hogy a nagyját elkotortam a lapáttal, majd beültem a kocsiba és lendületből megtoltam a havat 5-10 méteren, aztán amikor elakadt, akkor kiástam alóla, és kezdtem elölről a folyamatot. Így három komolyabb ásással kint voltam (a két kapunál egy-egy és Helen garázsa mellett a legdurvább). A felhajtót viszont muszáj volt rendesen letakarítanom, mert lefelé még csak ment volna a csúszkálás, de visszafelé erősen kétségesnek látszott.
Az úton is állt a hó, de már letaposták valamennyire, szépen eljutottam a városka széléig. Clay Cross-ban egy nyári gumis angol autó elakadt előttem az 1-2%-os alig lejtős emelkedőn, én segítettem nekik félretolni az útból, aztán büszkén elhaladtam mellette a téli gumijaimmal.
Ismét nosztalgiával gondoltam Zebegényben hagyott professzionális hólapátjaimra, mikor megláttam a háztartási boltban árult, feltehetőleg a délelőtt folyamán lécből és egy darab rétegelt lemezből összetákolt hólapátokat, ennél még az a töpszli fém lapát is hatékonyabb volt. Vettem viszont kaját egy hétre előre, alátéteket a virágcserepekhez, macskaajtót és sóval kevert homokot a felhajtóhoz. Aztán tűztem vissza, mert megint esni kezdett. A Handley előtti dombtól tartottam egy kicsit, de egész könnyedén felment rajta a kocsi. Persze, nem mentem vissza az udvarunkba, a Helen garázsa mellett körbeásott helyet takarítottam ki még jobban és ott álltam meg. A következő napokban nem lesz errefelé számottevő autóforgalom.
A macskaajtót persze azonnal beépítettem. Nagyon jót találtam egyébként, fehér színű és nem egy kis pöcökkel zárható be, mint a másik, hanem be lehet csúsztatni elé egy fehér lezáró lapot. Ideális, mert ha elmegyek több napra és kizárom a macskákat a télikertbe, valószínűleg erős ostromnak lesz kitéve az az ajtó. Viszont ahogy becsuktam a fehér ajtót, rögtön elég meleg lett a házban. Ott nagyon húzott ki a meleg, nagyon kellett már ez a macskaajtó. A földszinten bekapcsoltam az elektromos radiátort is, éjszaka teleszívta magát meleggel és ma egész jó volt, de majd azért kikalkulálom az árát is pár nap után. Bár, amennyiért itt a tűzifát mérik, annál még a villanyfűtés is csak olcsóbb lehet. De a lényeg, hogy most már a jó melegből nézzük a kinti havas világot.
És új konyhai működési szabályzatot dolgoztam ki: mostantól már csak a meglévő tisztaedény- és evőeszközkészlettel gazdálkodom úgy, hogy 11-éig még valahogy kitartson. Akkorra vettünk ugyanis repülőjegyet Ágiczának, és így próbálom számára is kézzel foghatóvá tenni, mennyire hiányzott :-)
Mondjuk, eléggé harci állapotok uralkodnak itt: van némi rendetlenség, a télikert akril fedése meg beázik a hó nyomása alatt, lavórok állnak a padló stratégiai pontjain. A kandallóhoz megrendeltem már a pótüveget, de még mindig nem érkezett meg. Egy sörös doboz oldalából takarólemezt hajtogattam a lyukra, ami kb. 45 fokban ki is tud hajolni, de nem tud leesni. Ez most automatikusan működik: amikor kinyitom az ajtót, akkor kinyílik és jól be tud gyulladni a fa. Aztán ahogy beindul az égés, megnő a huzat is és odaszívja a lyukhoz. Lehet, hogy be sem rakom az új üveget. Ja, és a hó még most is szállingózik!
Fotóalbum: Handley a hó alatt
0 komment:
Megjegyzés küldése