Ha a 2010-es évet valamivel kellene jellemeznem, akkor az a folyamatos utazás lenne. Hogy két helyen vagyok egyszerre, illetve egyik lábam itt, a másik ott, a közte levő kétezer kilométer között meg két órányi különbség odafent, és rendszerint 2+2 idelent. Óriási még mindig a kontraszt a két világ között, és nem a magyar rögvalóság javára. Én megyek vissza ügyeket intézni, tárgyalni, tartani a frontot, mindezt kocsi nélkül, a tömegközlekedésre hagyatkozva, valamint kertet fenntartani és közben hosszú hetek telnek el egyedül.
Hazakívánkozom a szőttes megnyugtató zöldje, az enyéim és az útközbeni kis kőházikók közé... Amikor meglátom a KöKi omladozó, szocreál terminálját és a buszból elsuhan előttem a lepukkant, drabális, málló vakolatú sátortetős kockaház-rengeteg meg a panel-gettó, akkor nagyon-nagyon meg kell erőltetni magamat, hogy tudjam, hogy ez csupán az átmeneti állapot, nem a végcél... És a küszöbön toporgó jövő év is pont így fog kezdődni. Pontosan így.
0 komment:
Megjegyzés küldése