Miután a kutyák elkerültek otthonról, minden reggel úgy jöttem le a lépcsőn, hogy már indultam is a bejárati ajtóhoz, beengedni az ebeket... Aztán eszembe jutott. Ez a macskákkal sem volt másképpen, és mivel már említettem, hogy hétköznapi, apró csodák márpedig léteznek, ezért az ő esetükkel is a 'lehetetlen' feladatot sikerült abszolválni: nem csak gondos, ráadásul ismerős gazdát kaptak, hanem ők is együtt maradhattak!
Egyik megbízónk frissen épült házzal, friss kerttel a környékbeli macskák távoltártására saját cicát keresett, és Zsömle éppen jó lett volna neki erre a célra. És mivel a Kövér unatkozna egyedül és Zsöme is társ nélkül kerülne új helyre, így abban maradtunk, hogy mindkettő vele megy, így a leghidegebb, leghavasabb vasárnap délutánon két igencsak megszeppent nyau foglalta el a helyét a csomagtartóban, ideiglenes szállítórekeszükben. Kétszer is meg kellett erősíteni a védelmi vonalakat, mert Zsömlét sem piskótatésztából gyúrták, az általános szabadulási ideje másfél perc volt, és aki nincs macskához szokva a volán mellett, annak necces másfél órát egy (esetleg két) macskával az ölében vezetnie...
Ezt az akadályt is leküzdve a két kandúr épen és egyben megérkezett új otthonukba, ahol elit koszton élnek, mindig érkezik valami jó hír a viselt dolgaikról, villámsebességgel készült nekik bélelt házikó és míg Kövér sztoikus nyugalommal tűri környezete és a kiszolgáló személyzet ilyetén változását és rendületlenül játssza tovább a kitömött díszpárnát, addig Zsöme már a szomszéd ház tetejét is meghódította...
0 komment:
Megjegyzés küldése