Egy biztos: ember nem megy el mellette szó nélkül, illetve kizárólag akkor, ha az előkertet látta csak, mert az semmit nem árul el a ház mögött feltáruló látványról... Ám ha már valaki beljebb került, és egyszer megnézte, az vagy imádja, vagy utálja, középút nincsen. Illetve, ha objektív jellemzést szeretnék mégis kerekíteni erről a helyről, ami Walsall egyik kertvárosias részében található, egy teljesen hétköznapi utcában, aminek a hátsó szomszédja már a park, akkor erősen össze kell szedni, hogy serpenyő melyik oldalára mi kerüljön...
Először is: a kert NGS-re érdemesnek találtatott, számtalan helyi és országos díjat besöpört már, és nem kevés összeget gyűjtöttek már be jótékonysági célokra a nyitva tartásukkal. Másodszor: olyan mennyiségben találhatók itt japán juharok, hogy talán még a nemzeti kollekció címre is eséllyel pályázhatnának velük. Harmadszor: a kertet látszik, hogy gondos kezek tartják rendben, minden nyírva, körömollóval fazonírozva van, hogy legalább minimálisan szükséges hely jusson egy-egy növény számára. És persze ott vannak a különféle, formára nyírt buxusok, és az elmúlt 20 év, ami alatt a kert ilyenné lett, és jó pár túlméretes bonsait is kinevelt itt... Nos, eddig a pluszok.
Ezen a helyen viszont nem ismerik a kevesebb több elvét. Itt minél több, annál jobb! Ami nem csak a növények konkrét összezsúfolása egy ennyire nagyon kis helyre, hanem a színek tudatos kutyulása, méghozzá olyan mesterien, hogy még véletlenül se legyen egymás mellett két passzoló darab... Kékes lombot a rikító krómsárgával, vöröset a naranccsal, lilát a sárgával, tehát minél rikítóbb, itt annál jobb!
Ami viszont megbocsáthatatlanná teszi a színorgiát, az nem a hátsó kerti gyepes rész, ahol gondosan, elvágólagosan ellipszoid, gömb, kúp és egyéb alakokra van nyírva a juhartól kezdve a fenyőkön át az azaleákig minden-minden, hanem a hátsó lejtő felé egyre inkább a szokásos elemekkel spékelt 'japánkert' pagodával, kis hidacskával, lámpással, lépőkövekkel, tehát a klisé-pufogtatás impozáns példája látható. Van itt minden növényanyagilag, ami kell : juhar, bambusz, azalea, rhododendron. Ahhoz képest, hogy egy japánkert nem attól az, hogy minden ilyen külsőség szerepeljen benne, hanem hogy a maga letisztult minimalizmusában nyugalmat sugározzon, és mennyei békét, harmóniát érezzen az ember ott, legbelül. Nos, erre ebben a kertben esély sincsen.
Ha a japánkert stíluson nem akarunk nagyon elmerengeni, akkor persze édes a kis patakocska, ami szinte ki sem látszik a növényzet buja dzsungeléből, és valóban ehhez a kialakításhoz passzol az a mintegy 10 m2-es szubtrópusi dzsungel is, amit az óriás bambuszokkal, Dicksoniákkal és a Gunnerával létrehoztak, és a kert leghátsó sarka valóban szép az erdős kiültetéssel, és az ottjártamkor még nem vagy alig nyíló rhododendronoknak és azaleáknak köszönhetően végre némi zöldet is láttam a szivárvány összes többi színén kívül.
Ha ennek a kertnek a nagyon drága, nemes növényanyagát kitermelné az ember és átemelné mondjuk, egy 5 hektáros birtokra, adna mindennek annyi helyet, amennyit azok megérdemelnek, külön lenne egy pinetum, egy erdős rhododendron-azalea kollekció, egy japán juharokat bemutató liget, és egy tisztes méretű tavat körítene mindehhez, mellé egy kavicsos elmélkedőt, akkor nem lenne itt semmi baj. Valódi teret és ÜRESSÉGET adna egy valódi japánkerthez, és mindezek mellé a színeket árnyalatai szerint rendezné kertrészletekbe, hogy külön legyen fehér, sárga, vörös lombnak és virágnak hely, akkor a világ egyik legszebb szivárvány-kertjét lehetne belőle létrehozni, ami végre a megérdemelt helyükön és kifejlett, teljes és csodás szépségében hagyja a növényeket érvényesülni.
A kert hivatalos weboldala: www.fourseasonsgarden.co.uk/
További képek itt: Four Seasons Garden
0 komment:
Megjegyzés küldése