Stilton

Hajnalban aludtam pár órát egy parkolóban, amíg a hideg tova nem kergetett. Nem az M1-en mentem észak-északnyugat felé, hanem eggyel korábban elhagytam a körgyűrűt és az A1-en mentem északra, Peterborough irányába. Errefelé elég lapos a táj, és túl sok barna táblát sem láttam, de Peterborough előtt nem sokkal valamiért úgy éreztem, hogy most érdemes lesz letérni a pályáról és kalandozni egy kicsit.

Stilton egy kis városka, még barna tábla sem jelzi, pedig ez az Anglia-szerte híres Stilton Cheese, a kék márványozású sajt otthona. A főutcán először is a fogadó, a Bell Inn tűnt fel, cégérét hatalmas három dimenziós szerkezet tartotta, a legnagyobb cégértartó konzol, amit valaha láttam.

Ez a vaddisznófej egy ház oldalán volt kicsivel térdmagasság felett, és nagyon úgy tűnt, mintha a száján keresztül valami víz tudna kifolyni az utcára, talán egy korabeli mosogató vízelvezetését láthattam? Próbáltam utánajárni, de a jelek szerint senki másnak nem tűnt még fel...

Már útnak indultam, mikor a fák közt megláttam a templomot, és arra kanyarodtam, hogy megnézzem kicsit közelebbről is. Éppen ekkor sütött ki a nap is, előtte egész délelőtt bús, esőre hajló idő volt. Ahogy leparkoltam a templom előtt, egy idősebb úr szólított meg, aki éppen ugyanoda igyekezett, szerintem a tiszteletes lehetett, a derűs nyugalma legalább is rögtön ezt juttatta az eszembe. Már az is imponált neki, hogy Derbyshire-ből jöttem és hogy csak a templom miatt álltam meg, de amikor elmeséltem neki, hogy jelenleg éppen Magyarországról utazom Derbyshire-be, még szívélyesebben vezetett körbe a Mária Magdolna templomban.

Megmutatta a templomot, és mesélt arról, hogy mennyire fontos a közösség építése, mert a házak nagyon kicsik, az emberek nem nagyon fogadnak, nem is fogadhatnak vendégeket, inkább ők mennek el közösségi helyekre. Nekem már régen feltűnt, hogy a templomok egyfajta kultúrházként is működnek, és - ami különösen tetszik - kedvesen és egyszerűen, a térítési szándék leghalványabb jele nélkül. Láthatóan előbb szeretnének otthont adni az embereknek, a közösségnek és csak ennek következménye lehet a vallás iránti érdeklődés, de abszolút nem erőltetik. Mesélte például, hogy négy szomszédos település (Stilton, Folksworth, Morborne és Haddon) templomai összefogtak és közösen ténykednek, szerveznek rendezvényeket. Amilyen szerencsém volt, a havonta egyszer tartott teázás napja éppen ma volt, szájról szájra járt a messziről érkezett látogató híre, etettek-itattak és meséltek a templomról.

Éltem is az alkalommal és kérdeztem, így derült fényt például a párnák titkára, amin már régóta töprengtem. Kiderült, hogy ezek nem egyes emberek személyre szóló térdelőpárnái, hanem a templom tulajdona és bárki használhatja, viszont mindnek a hátán ott van egy címkén, hogy ki készítette és adományozta a templomnak, és milyen alkalomból, ezt például egy házasságkötés emlékére készítették. A nyers párnákat készen veszik és a teljes felületét és az oldalát is beborító hímzést készítik a hívek.

Ez egy úgynevezett praystone, egy nagyon régi imádkozókő. Csak annyit tudnak róla, hogy a templom valamikor az 1200-as években épült és ez már előtte is itt állt, ennél imádkoztak az emberek.

A templomhoz húsz éve hozzátoldottak egy új részt, egy előteret a bejárathoz és egy nagy közösségi teret, ahol a teadélután is volt. Eltérően más hozzáépítésektől, nem valami látványosan eltérő modern üvegépítményt toldottak a templomhoz, hanem minél pontosabban a régi, több száz éves épületrész stílusában csináltak mindent. A képen az előtérben az új építésű támpillér látható, mögötte az eredeti régi. Eltelik 50-100 év és már teljesen egy egésznek fog hatni a régi és az új rész, nagyon szimpatikus elgondolásnak tartottam.

A millenium alkalmából készített falikárpiton Stilton nevezetesebb épületei láthatóak, de helyet kapott a híres Stiltoni Sajt is. Erről elmesélték, hogy a fogadó tulajdonosa révén lett világhírű, de igazából a nővére gyártotta Derbyshire-ben, onnan hozták ide és innen szállították tovább az ország többi részébe. Nagyon kedvesen végigmutogattak egyébként mindent, a fotózáshoz még a textilt takaró fóliát is félrehajtották. Amíg beszélgettem, folyamatosan szállingóztak az emberek és kávéztak/teáztak, illetve a fair-trade termékekből vásároltak. Ezeknél állítólag ügyelnek arra, hogy valóban a termelőkhöz jusson a haszon nagyobb része és ne mindenféle multikhoz. Árban alig drágábbak, mint a Tesco-ban kapható termékek, de jobb célt szolgálnak. Málnadarabkákkal ízesített 70%-os étcsokit és hasonlókat vettem, aztán elbúcsúztam a vendéglátóimtól és mentem tovább, Folksworth és a szomszédos kistelepülések felé, megnézni a másik három templomot is.

Fotóalbum: Stilton
Stilton hivatalos weboldala
A Stilton Cheese weboldala