2012. július 8., vasárnap

A rózsa neve II.

A januári esszé folytatása következik, azaz kik rejtőznek a nevek mögött...

Darcey Bussell: Marnie Mercedes Darcey Pembleton Crittle (sz.:1969) balett-táncosnő, a Royal Ballet príma ballerinájaként vonult nyugdíjba 2007-ben. Madame Tussaud-nál viaszmása áll, portréja a National Portrait Gallery falát díszíti, a Tatler, Vogue és a Vanity Fair címlapjain szerepelt. Modellként a Mulberry, Bruce Oldfield, Marks & Spencer divatházak foglalkoztatták, valamint a De Beers ház gyémántjait is az ő arcával reklámozták. Minden idők legkiválóbb tehetségű brit táncosnője jelenleg Ausztráliában él családjával. A fotó a David Austin főhadiszállásán készült, Shropshire-ben, legelső közös angliai utunk alkalmával:




Augusta Louise: Louise Augusta zu Stolberg-Stolberg grófnő (1753-1835) Johann Wolfgang von Goethe-vel folytatott aktív levelezésével vonult be a történelembe, 'Goethe Gustchen'-ként emlegeti az irodalomtörténet. Bár személyesen sosem találkoztak, az ismeretség a költő-óriás baráti körének köszönhető. Augusta Louise húga volt Goethe két közeli barátjának, Graf Friedrich Leopold zu Stolberg-Stolberg ("Fritz") és Christian Stolberg-Stolbergnek. 1770 és 1783 között fiatal lányoknak fenntartott inztézetben lakott, levelezésük 1775-76-ra datálódik. 1783-ban Dániába költözik és férjhez megy Andreas Peter Bernstorff államminiszterhez. Ám abban az időben egy nála jóval híresebb Augusta Louise körül forog a világ a dán udvarban, ahol férje is igen nagy befolyásnak örvend: Louise Auguste dán hercegnő élete és munkássága a saját korában nagyobb port vert fel, mint egy költő levelzőtársa...


Madame Isaac Pereire: a sötét rózsaszín bourbon rózsát 1881-ben Armand Garcon nemesítette Franciahonban. A nevét Fanny Pereire-ről kapta, egy előkelő francia bankár asszonyáról, aki a pletykák szerint a nem csak felesége, de unokahúga is volt a bankárnak...


Madame Hardy: Jules-Alexandre Hardy rózsája, aki a párizsi Luxembourg Kertek szuperintendénsaként csak mellékesen foglalkozott rózsákkal, fő profilja a gyümölcsfák voltak. Monsieur Hardy a feleségéről nevezte el a rózsát, ezzel az örökkévalóságnak fenntartva Mme Félicité Hardy nevét. 1885-ben már hatezer fajta rózsa  kapható, ám a francia rózsamagazin szerint Mme Hardy még mindig az egyik legjobb fajta... Sajnos sem pollenadónak, sem csipkebogyót érlelőnek alkalmatlan, vagyis Mme Hardyból csak egy van, keresztezéshez, kísérletezéshez nem lehet a zöld gombos közepű, az egyik legkönnyebben felismerhető fajájú, bűbájos, hófehér egyszer virágzót felhasználni.  



Cardinal de Richelieu: Armand Jean du Plessis, Cardinal-Duc de Richelieu et de Fronsac (1585 – 1642) francia bíboros, államminiszter, nemesember. 1608-ban szentelték fel, politikai pályafutásában államminiszterségig vitte, a címet 1616-ban kapta meg. A katolikus egyházban ugyanolyan nagyívű karriert futott be, mint a politikában, 1622-ben bíborossá, XIII. Lajos fő miniszterévé pedig 1624-ben választották, a hivatalt egészen 1642-ig, haláláig töltötte be. Utódja az a Mazarin bíboros lett, akinek karrierjét is ő egyengette.



Nahéma: az egyik legtöbb rózsát tartalmazó Guerlain parfümről kapta a nevét, de az egzotikus név mögött egy történet lapul:


Egyszer régen, a messzi Keleten egy szultánnak ikerlányai születtek. Annyira hasonlítottak egymásra, hogy az apjuk hasonló nevet is adott nekik, ugyanabból a betűsorból két név a két lánynak: Mahané és Nahéma. Ahogy nőttek a lányok, szépségük híre csakhamar bejárta az országot. Hasonlóságuk kimerült a külcsínben, Mahané kedves, félénk és engedelmes volt, ám Nahéma, akinek jelképéül a virág is szolgál, tüzes, szenvedélyes és  megszelídíthetetlen.

Egy napon egy hercceg érkezett udvarukba leánykérőbe, akinek mindkét hercegnő nagyon tetszett, de nem tudta eldönteni, melyiket válassza... A tüzes Nahéma, akinek a természetében volt, hogy maga körül mindent felemésszen, ráébredt sorsára és a herceget testvérének hagyva útra kelt messzi földre.

És most vissza egy kicsit közelebbre az időben: akiket komolyabban érdekel, kiről is kapták nevüket a kertjében növő egyéb szépségek, azoknak ezt a 19. század végén megjelent könyvet érdemes beszerezni: 

3 komment:

sameria25 írta... [válasz erre]

Magyar nyelven nincs semmi ebben a témában?

Agicza írta... [válasz erre]

Nem tudok róla, bár az nem mindig jelenti azt, hogy nem is létezik... :P Ha csupán a Márk-rózsákat nézzük, akkor meg úgyis elég hozzá az alapműveltség, nem? :))) Azt viszont erősen kétlem, hogy akár a fenti Pankhurst-könyvet valaki is lefordította volna, akár valami hasonlót írtak volna magyarul, saját kútfőből. Ez sem az a téma, ami egy tucatnyinál több embert érdekelne a Kárpát-medencében...

sameria25 írta... [válasz erre]

Igen,a Márk-rózsákhoz valóban elég.

Megjegyzés küldése