2012. november 4., vasárnap

Selby Abbey

Reggeli bemelegítésnek szántam ezt az aprócska katedrálist, de úgy esett, hogy a napunkat is itt zártuk, lévén éppen a hazafelé tartó út kellős közepén helyezkedik el Selby. A helység a katedrális nevét viseli, és egy teljesen átlagos kisváros, aminek a főterén magasodik a majd' ezer éves épület. Itt először volt a templom és utána épült köré a település. Alapítása 1069-re tehető: Auxerre-i Benedek volt az, aki francia földről képes volt egy látomás kedvéért Észak-Angliába zarándokolni, hogy a folyón ringó három hattyút meglátva pont ott, az Ouse mellett kezdje valóra váltani a látomást...



Selby Abbey-t egy időben és egy stílusban építették a Durham-i katedrálissal, így annak kistestvéreként minden normann- és román-kori építészeti ínyencfalat is megtalálható benne, ami ott, ráadásul emberközelibb méretekben. A középkorban Bencés-rendi szerzetesek lakták az épülethez tartozó rendházat és szépen bővítgették a templomot is, míg el nem érte őket is a 'szokásos' vég, az egyházi rendek feloszlatása.


Szerencsére a templomot megőrizték, és csupán a kiszolgáló épületek koptak el körüle az évszázadok alatt, bár tűzből kettőt is túlélt és utána helyreállíttatott, stílusilag normann, román-kori, gótikus és viktoriánus jegyeket ötvöz az épület. Szerencsére ezt olyan remek összhangban teszi, hogy sehol nincsen zavaró, bántó váltás a stílusok között.


York Minsterhez hasonlóan a fa mennyezet mellett itt is az ólomüvegek a legdurvábban szembeötlő szereplői a tereknek: irdatlan méretük XIV. századi(!) mércével pláne felfoghatatlan, de az északi nobilitás bőkezűségének viszonzásaként egy-egy kis ablakon címerpajzsaik is megörökíttettek, amint az a hely jótevőinek kijár. Így a gyanútlan látogatónak itt is rá lehet csodálkozni a Washington-címer újbóli felbukkanására (az ősök északról vándorolva telepedtek le Northamptonshire-ben és építették fel Sulgrave Manor-t) Az American Heritage Trail egyik állomásaként persze az ólomüveg ablak miatt Selby-t is látogatják bőven a Stars and Stripes tengerentúli rajongói.


A középkori kőfaragók bravúrjaként egy-egy csipkehatású oszlopfő legbelsejében kakukktojásként (és szerencsére még épp szemmagasságban) ül egy-egy valódi mini-mellszobor, és még zseblámpát is mellékelnek hozzá, hogy jobban lehessen látni... Más érdekesség is található a templomban, pl. a méteres kőfalba vájt, leprásoknak fenntartott kis nyílás, a leper squint, ahonnan a szerencsétlenek legalább így egy kis bepillantást nyerhettek a misére, mert beengedni őket isten házába akkoriban már nem lehetett:


Én is, mint abszolút kívülálló csak az oldalhajó egyik szegletéből hallgattam végig a vasárnap reggeli - szerencsére nem rétestészta-hosszú - istentiszteletet, hála annak, hogy fotózás közben jól bent ragadtam, mert elkezdték, mielőtt feltűnésmentesen kislisszolhattam volna a templomból. Sebaj, ha már így alakult, életem legelső ilyen élményét ironikus módon angolul hallgathattam végig, és egy szót sem szólhattam, hiszen nekem nem egy tenyérnyi résen keresztül lehetett csak kémlelni, mi folyik a miseboron kívül odabent... Ahogy levettem a dolgok menetét, az anglikán rituálé nem sokban különbözik a sima katolikus szertartástól: orgonaszó van, zsoltár van, imádság van, példabeszéd van és ugyanúgy ostyát osztanak, amiből először a dalnokok és a ministránslányok részesülnek, majd a köznép is a szónok elé járulhat.


Egyszóval, aki York és Durham katedrálisai után valami emberközelibb léptékűt akar látni, ahol ráadásul annyit fotózhat, amennyit jónak lát mindenféle lehúzás nélkül (pedig itt is milliós léptékű, komoly felújítások zajlanak), annak melegen ajánlom a templomot - már csak azért is, mert vasárnap este, nyitva tartási időn bőven túl is be tudtunk még egyszer óvakodni az esti mise alatt és még néhány képpel kiegészítettük a fotóalbumot és az uram kíváncsiságát... Igaz, előtte hiába próbáltam ecsetelni neki a próbálkozás hiábavalóságát, hiszen a záróra az mindenütt záróra, de amilyen malaca van, neki még a templom is nyitva van a leglehetetlenebb időben...


Selby Abbey történelméről és az ólomüveg ablakokról itt: http://www.selbyabbey.org.uk/
További fotók itt: Selby Abbey

6 komment:

sameria25 írta... [válasz erre]

A templomokat mindig egyfajta áhítattal nézem. Nem annyira a vallásosság miatt,mert azt akár egy kalyibában is lehet gyakorolni. Inkább az építő mestereket csodálom. Akkor,azokkal a műszaki lehetőségekkel ilyen csodákat építeni. Ez ámulatba ejtő.
Az első képen a háttérben látom az oltárt, de odafönn meg mintha folytatódna a hajó. Ott egy tükör van,vagy valamit benéztem?

Maestro írta... [válasz erre]

@sameria25
Folytatódik is! Marha nagy épület: Selby Abbey alaprajza.

sameria25 írta... [válasz erre]

Így már látszik,hogy van tovább is. Kívül,belül lenyűgöző épület. A méreteiről van adat?

Ha elmegyünk valahova, mi sem hagyjuk ki a templomokat (már,ahova be lehet menni. Egyre kevesebb ilyen van. )
Még sehol nem láttam ilyen elrendezést. Általában az oltár mögött egy félkör alakban szoktak végződni a hajók.
Lehet,hogy bizonyos ünnepek alkalmával annyian jönnek,hogy semmit nem hallanának a miséből.
Azokra az időkre gondolok,amikor még nem voltak erősítök.

sameria25 írta... [válasz erre]

Ezt még elfelejtettem: mik azok a torz boltívek?
Már,ha tényleg azt jelenti a szó. -2 Distorted Arches- Ha igen,lehet tudni,miért torzak?

Agicza írta... [válasz erre]

@sameria25: gugli térképen ~98 méter hosszú, összehasonlításképpen a szegedi dóm kb. 80 méter hosszú... A felezett elrendezés viszont itt, Anglilában elégég megszokott látvány, York Minster is így néz ki, a történelméről meg az osztás mikéntjéről és miértjéről belinkeltem a poszt végére Selby saját oldalát.

A boltívekre sajnos még nem találtam meg, mitől torzultak, a helyszínen mindenesetre nem tűnt fel, hogy bármi bajuk lenne. ;)

Agicza írta... [válasz erre]

Juteszembe, talán az épület süllyedésével lehet összefüggésben, de ez csak találgatás...

Megjegyzés küldése