Ott a jól ismert standard belövőpálya fogadott, ez a kép a legelső, ami mindig eszembe jut, ha Ebern nevét hallom. Nem sokan voltak a németek, Gerhard, Timo, később jött Frank és még egy páran. Meséltek nekünk a dél-afrikai VB-ről, egyrészt igen durva célok voltak (30 méteren 13 mm-es álló), másrészt olyan viharos szél fújt, hogy 10-20 centit is mellé kellett tartaniuk a célnak. Nem is lőttek túl jó eredményeket, harmincvalahány pontokkal zártak minden napot.
A Kis Piros Bombázó a múltkori kiépítésében szerepelt most is. Egy 15-20 fok közötti parallaxfelirattal hoztam el otthonról, és ezen a napos délutánon ez pont jó is volt, de hoztam feliratot 10-15 fokra is.
Ágicza puskája mit sem változott, csak a tekerő felirata lett más, illetve az előagy lett még karcsúbb.
A kirakott célok közül csak a közelebbieket használtuk, én a 20 méteresnek a 15-ös körébe szakítottam egy szép kis lyukat, csak két lövés ment el jobban oldalra, de azok viszont nagyon. Ági 15 és 25 méterre lőtt, a 15-ös nagyon szép lett, 25-ön viszont a szél már nagyon elnyomta a lövéseket. A távolabbi belövéseket a saját lőlapjaimra lőttem, hogy ne csak fotón tudjam hazahozni, hanem be is szkennelhessem majd őket. 30, 40 és 50 méteren voltak kint célok, tízesével lőttem mindig rájuk. Valahogy minden lövés alá ment. A végén enyhült valamennyit a szél, akkor belőttem bipodról is, kimondottan lefelé hordott, a nagyobb távokon kellett neki 2-3 click korrekció felfelé.
Lőttem elég sok állót és térdelőt is, a térdelőnél próbáltam kimondottan figyelni arra, hogy a bal lábam előrébb nyújtsam, és a combomra fektetett alkarral támasztottam meg a puskát.
Bár, érdekes módon, ettől még egy 32 m körüli pörgőcélon többet hibáztam térdelve (balra), mint állva az alig nagyobb négyzeten.
Most nem maradtunk utolsónak, ahogy kezdett sötétedni, a többiekkel együtt hazamentünk mi is. Pfarrweisachban, a szállásunkon ugyanazt a csendes szobát kaptuk, mint a múltkor, és olyan meghitten ismerős volt minden.
0 komment:
Megjegyzés küldése