És persze, a girbe-gurba kis utcák, a kapuk előtti, egy-egy cserépből álló mini 'kertek' is régi ismerőseink voltak.
A hídfőnél megtaláltuk a Világ Legbárgyúbb Képű Oroszlánját, de Áginak ez is megfelelt, mint macskapótlék.
Fotóalbum: Passau
Na, de az igazi attrakció Hallstatt volt. Annyiszor mentünk már át a városon azzal, hogy majd máskor megnézzük, hogy Ági már nem bírta tovább és most tényleg kimondottan Hallstatt volt az úticélunk. Az első utunk persze a felvonóhoz vezetett, és a sóbánya felé menet áttekinthettük a várost és környékét.
A sóbányához komplett ismeretterjesztő előadás is járt, kis fülhallgatós mesélőgépekkel. A bányában is megnéztünk minde látnivalót, csúsztunk le csúszdán (a 60 méteresen ezt le is fotózták a sebességgel együtt, képeslapnak), és kisvasúttal mentünk ki. A kitermelést páőr ember csinálja, automata kutakból nyerik ki a sólét és szállítják át csöveken a szomszédos bányába, itt már csak a látványosság a lényeg. A régi bányászati módszereket már csak maketteken láthattuk.
A tópartról ilyen a városka látképe:
Több helyen láttam ezt a megoldást is, hogy egy fát ültettek közvetlenül a ház elé és belekomponálták a homlokzatba. A városka nagyon aranyos, a tó partjától kezdve másznak fel a hegyre a házak.
Fotóalbum: Hallstatt
Még beültünk egy kisebb helyi vendéglőbe, ahol helyi vendégek is nagy számban ettek (ezt már a múltkor megtapasztaltuk Ennsben, hogy az ilyenek az igazán jó helyek), aztán szépen hazaértünk.
0 komment:
Megjegyzés küldése