Fotóalbum: Malham
Utána iszonyú jó utakon jártunk, a Pennines hegység tetején: hóval fedett, kopár hegyek, holdbéli táj, és az egyik dombon hosszú szűrű marhacsorda volt. Mint valami ősállatok, álldogáltak a semmi közepén, egy mélyedésben összegyűlt vizet ittak és legelésztek. Ez aztán a ridegtartás! Malham Tarn mellett leraktuk az autót és sétáltunk egy darabig az erdőben. Láttam egy-két cottage-ot, ahová szívesen beköltöztem volna.
Aztán kezdtünk leereszkedni a hegyekből, fogyott a hó és több lett a birka. Egy szilaj, hosszú szőrű lovat is láttunk, magában volt szegény és a szeméből láttam, hogy ő is csak egy kis pocakolásra vágyik a lelke mélyén, de közel azért nem mentünk hozzá. Kockásra szakadozott mészkősziklákon mászkáltunk, vadregényes tájképeket készítve a völgyről.
Fotóalbum: Malham Tarn - Langcliffe
Ekkor már a Lake District, azaz a Tóvidék körül jártunk, Kirkby Lonsdale-ben álltunk meg először.
Windermere-ben többet is időztünk, itt a tó környékén sétáltunk andalogva.
Fotóalbum: Kirkby Lonsdale - Windermere
Grasmere környéki hangás hegyoldalak:
Már erősen esteledett, de még megálltunk Morecambe-nál, néhány tengerparti fotó kedvéért:
Fotóalbum: Grasmere - Lake District - Morecambe
És természetesen az egész utat végigkísérték a birkák, az angol táj eme nélkülözhetetlen alkotórészei. Láttunk kisbárányokat is, de a egyes példányok kimondottan nagy arcok voltak, mint pl. a középső képen látható hegyibirka, ami határozottan beállt pózolni a fotóhoz:
0 komment:
Megjegyzés küldése