2010. március 20., szombat

Az új hengeres készlet

Ma sorban végigfotóztam a tegnapi monstre forgácsolás eredményét. A puska az új fa alkatrészekkel egyre csontváz-jellegűbb, de így összerakva máris éreztem, hogy kicsit nagy lett a pofadék. Az elejéből mindenképpen faragni kell majd, mert az orrommal ütközik az álló lövéseknél, de így szemre is túl hangsúlyos, túl sok látszik belőle.


A többi fa alkatrészt viszont lekezeltem a szokásos teak olajjal. A bükkfa elég jellegtelen lett, de az előagyon nagyon szép erezetet csal elő az olajozás. A fával való munkának szinte minden fázisát szeretem, de a legszebb pillanat kétségtelenül ez, mikor előbukkan az addig alig látható erezet.


Szárazra törölve látszik igazán, milyenek lettek a fadarabok. A kis hengeres markolat sem rossz, ez normál megfogásra nem annyira alkalmas, viszont ha a hüvelykujjam felfelé tartva támasztom meg a tusán, akkor érdekes módon pont ez illik jobban a kezembe.


12 óra száradás után lekentem a fa alkatrészeket keményolajjal, remélhetőleg megszáradnak majd a lengyelországi versenyig.


Nagyon zavart ez a nagy pofadék, felhívtam az asztalosomat, nem mehetnék-e át levágni belőle a nagy körfűrésszel. Gyorsan felvázoltam a szükséges vágásokat, és mentem is. Így hát levágtuk körbe a lelógó részeket, csak az arcom felől maradt meg. A jobb oldalán most nem kerek, hanem függőleges sík határolja, és levágtam elöl-hátul is ferdén, elöl hegyesebb szögben, hátul erre merőlegesen. Fele akkora lett, mint volt, és már az orrommal sem ütközött. Sokat csiszolgattam, és nagyon selymes sima lett, főleg a két ferde vágási felületen. Gyorsan lekentem olajjal ezt is.


Most persze már nem takarja a rögzítőlemezt, ezért azt találtam ki, hogy a gyári alu tartólemez helyett gyártatok egy rozsdamentes acél lemezt, ami egyben ellensúlyként is működik a puskán, és ennek nem kell takargatni a sérült szélét, mint az eredeti gyári alu alkatrésznek.

0 komment:

Megjegyzés küldése