2010. március 7., vasárnap

MFTA Masters/Clubs Cup, Far Coley

7-12. hely - 32/40 pont - 91,4% (max. 35)
Találati arány: Álló 75% / Térdelő 75% / Ülő 81%

Felpakoltunk mindent és úgy mentünk a Far Coley klubhoz, hogy utána már megyünk is tovább a komphoz. Ma egy összevont verseny volt, az MFTA Masters Cup és Clubs Cup. Ezeket egy versenyként lőttük meg, de az eredmények mindenkinek a megfelelő kupá(k)ba számítódtak bele. A Masters-ben a 40 legjobb Midlands-i lövő versenyzett, akik a Winter League során kvalifikálták magukat. A klubok közti versenyen minden klubból a legjobb hat eredményt elérő ember indult és a legjobb négy összpontszáma adja a csapat eredményét. Nem kis büszkeséggel töltött el, hogy én mindkét versenyre kvalifikáltam magam.


Az erdős részen voltak kirakva a célok, de a múltkori lövészethez képest keresztben, és a nyílt mezőn volt a belövőpálya, 5 yardonként a szokásos nagy téglalap célok, amiknél mindenki inkább a platnira lő szórásképet.


A belövőpályán furcsa élményben volt részem: eleinte ment rendben a belövés, a hideg miatt csak 214-215 volt a sebességem, de eltaláltam mindent és csak a széllel küzdöttem. Aztán egyszer csak nem találtam el sehogy sem az 50 yardost, és mikor megnéztem 30-on, ott is több centivel alá hordott. Megmértem, és a sebesség csak 204 volt! Megnéztem a nyomást, és természetesen éppen kicsivel 150 bar alatt volt a tartály, ahol már korábban is tapasztaltam egy 'lyukat' a sebességben, még az egy évvel ezelőtti méréseknél. Pár lövés után már 210 volt, aztán újra 214, és a tartály kifogyásáig maradt is ennyi. Nem volt sok időm ezen töprengeni, a versenyt meg kellett lőnöm mindenképpen. Azt találtam ki, hogy majd 150 barig lövök és utána elpuffantok 10-15 levegőt, újra sebességet mérek és 137 bartól folytatom a lövést, így kihagyom a veszélyes részt.


Chris Lee-vel voltam egy csapatban és Nick Murphy-vel, aki nagy öreg a szakmában, bár ő rugós puskával nyomja. Ő is az a furcsa eset, hogy úgy egyébként jobb kezes, de mivel bal szemmel céloz, balos puskával lő.


Az erdős rész közepén kezdtünk, fújdogáló szélben. Ennek ellenére, jó nagy rátartásokkal sorra szedtem le a célokat. Elértünk a kiszáradt tó feletti részhez, itt volt egy 35 m körüli álló cél és egy nagyon közeli, de mélyen lent. Leszedtem mindkettőt, de utána a gödörben nem tartottam rá eleget egy célra és megvolt az első hibám. Utána még egy, majd a nyílt mezőn még két további. Itt máig sem tudom, mi volt, talán a kerítés melletti célnál fele annyit sem kellett volna a szélre tartani. Kérdeztem Nicket, mi a titka a szélnek. Persze, első helyen ő is a gyakorlást említette, de mondott pl. olyat, hogy érdemes figyelni a napsütötte célok felett remegő mirázst és abból lehet tudni, merre fúj a szél a célnál. A tövig lelegelt fű errefelé nem ad sok támpontot.


A mező után visszamentünk az elejére, itt a tó felett kellett átlőni. Rögtön két térdelő céllal indítottak, mindkettő elég magasan volt a fákon, alig tudtam behozni őket a képbe (az Andy-től tanult módon próbáltam lőni, visszafordított kézen támasztva és az alkaromat a combomra fektetve. Lehet, hogy jobb lett volna valami vadászias fogás, mert hiába volt szépen rajta mindkét célon, az egyik fenn maradt. Még egy hibám volt errefelé, a szél erősebb volt, mint az erdőben, aztán egy darabig jól ment. A végére visszamentünk az erdőbe, egy távol, fán lévő álló itt is kihullott a rostán, viszont az utolsó pályán a térdelőket leszedtem. Az első könnyebb volt, de a második ugyanolyan magas és távoli volt, mint a tópartiak. Fújt is a szél, és a szálkereszt nem is volt a killzónában, mikor elsütöttem, de szerencsére pont ennyi rátartás kellett is neki, és lement a cél!


32 ponttal végeztem, 8 hiba, viszont csak 1-1 álló és térdelő hibám volt. Hárman is lőttek 35-öt, ők lőttek szét az első helyért, az a 3 pontos lemaradás már csak a 7-12. helyre volt jó. A 40 résztvevőből azért még ez is az élvonal, de nem kiemelkedően jó. Az első öt helyet díjazták, vándorkupa az első helyezettnek, a többieknek csak pénzdíj járt. A csapatversenyben nagyon szoros küzdelemben a Harriers a harmadik lett (a Millride 2-vel több ponttal lett első), viszont én is pontszerző voltam a csapatunkban.

A pályákat nagyon gyorsan elbontották, egy kis kézikocsit húztak végig és rádobáltak mindent. Esélyem sem volt még kiülni és gyakorolni egy kicsit, pedig szívesen megnéztem volna az elrontott célokat, mi lett volna a trükk...


A szétlövést James szokott művészi módján fotózta, én pedig erről a művészi aktusról készítettem egy művészi fotót:


Aztán autóba vágtuk magunkat és mentünk a komphoz. Most egy hónapig Magyarországon leszünk, és a BFTA Bajnokságra jövünk csak vissza.

0 komment:

Megjegyzés küldése