Először négyzetes hasábot vágott ki a pallóból, majd megkereste a közepét. Aki nem ismerné a trükköt: tolómérőt szemre a fele vastagságra állítani, majd a négy oldal felezőpontjából egy-egy kis ívet karcolni vele a bütübe. A négy ív egy kis négyzetet fog közre, és ott van a középpont. Aztán még szintén a szalagfűrésszel levágta a hasáb sarkait, így már nyolcszögletű lett. Ezt fogta be az esztergába és néhány húzással hengert csinált belőle.
Aztán következett a markolat kialakítása, gyakorlatilag ez is egy körtemarkolat-féle lett, csak volt egy gallér a nyakán és majd beleillesztünk egy kis fa pöcköt is oda, ahol az első gombócmarkolatnak a füle volt.
A kúpos felületnél egy fadarabra színes papírt fogott, amit a mintakészítők is használnak, és azt a fának nyomva rögtön látszott, hogy nincs még síkban a felület. Így hamar kialakult a kívánt forma.
Elhoztam az egész díszes társaságot, a korábbi markolati próbálkozásokat: ott van a fekete műanyag markolat, tulajdonképpen ennek továbbgondolt változata készült most, aztán a múltkori bükkfa körte, az eredeti MEC-féle és persze a legelső darab, a legendás gombócmarkolat.
Végül kialakítottuk az alsó felét is. A maradék fából ott alatta készült a csap, ami a fekete műanyagon még egy sima csavarból van.
Ilyen lett a markolat, már leszúrva az esztergáról és megcsiszolva. A kis furat a rögzítőcsavaré, a nagyba fog menni a tenyeremet megtámasztó csap.
Ez pedig a kész állapot: benn van a csap és a rozsdamentes acél betét is, a gallért pedig egy darabon lecsiszoltam róla, hogy ne akadályozza a mutatóujjamat.
Igazán szép lett ez a markolat is.
Nagy kár, hogy kurvára nem volt jó lőni vele, megy ez is a polcra a többi közé.
0 komment:
Megjegyzés küldése