Újabb műszaki fejlesztések

Kitaláltam még egy félelmetesen jópofa dolgot. Igazából csak egy praktikus árnyékolásnak indult, de aztán továbbfejlesztettem. Sokan megcsinálják úgy a távcsősapkát, hogy az egyik fülét kifúrják és egy rövid damil vagy cérna megfogja félig kinyitott helyzetben (egyébként a rugója 180 fokban kinyitná). Ez valamennyire segít árnyékolni a távcsövet a napsütéstől, védi az esőtől. Nos, ezen annyit fejlesztettem, hogy a cérnát nem a sapka fix részéhez rögzítettem, hanem a töltőkapu karjához. Ezzel egy tökéletes biztonsági rendszert hoztam létre: ha a töltőkapu nyitva van, a sapka majdnem becsukódik, nem lehet célozni és persze védi az objektívet. Ha pedig a kapu becsukásával tűzkésszé teszem a fegyvert, felnyílik az objektívsapka és mehet az eksön. A cérnát pirossal kiemeltem a képen.

És, hát át kellett gondolnom erősen a hengeres fa alkatrészek sorsát. Tanulság: az öncélú és felesleges formalizmus öncélú és felesleges. A hengeres markolat ha nem is a kukában végezte, de csak mementóként került fel a polcra, nem fogom én már ezt használni, azt hiszem. A pofadékot billegtető rendszert is visszabontottam, viszont kiderült, hogy fixen rögzítve is egészen használható, úgyhogy ez még marad a puskán. Az előagynak pedig csak annyi kellett, hogy lemarjunk 3-4 mm-t az aljából. Ezzel már keletkezett egy kis lapos rész az alján és két tompaszögű él, és máris nem csúszkál sehová. Kurva életbe, hogy ezekre nem a lengyel verseny előtt jöttem rá...

Elkészült viszont a rozsdamentes acél felfogatólemez a pofadék alá, méretre teljesen a gyárival egyezik, csak míg az 81 g súlyú volt, ez 250. A képen látható mellesleg a két új háromágú csavar is. Eredetileg csak a válltámasz magasságállításához terveztem, de az első túl rövid lett, beleütközött az állórészbe, és ezen kívül nehéz is volt tekerni. E helyett csináltattam egy nagyobbat, vastagabb fülekkel, a régit pedig beraktam a válltámasz hosszát állító bumfordi gyári műanyag csavar helyére, mint dizájn elemet. Ide tökéletesen beleillett, és ezt nem is állítom olyan sűrűn. Mondjuk, nagyon szép ez a három ágú dizájn, de nem kényelmes tekerni, egy rovátkolt henger tulajdonképpen praktikusabb lett volna. Viszont abszolút egyedi, ilyet senki más nem használ, gondoltam a megtervezésekor - most már azt is tudom, hogy miért nem...

Leolajoztam a fa alkatrészeket. Egyelőre úgy érzem, elég volt a kísérletezgetésből, visszakerültek a jól bevált cuccok. De azért elviszem ezeket is magammal Angliába, aztán még kísérletezgetek velük, hátha...