2010. október 17., vasárnap

The Burrows Garden

Családi vállalkozás, vagyis inkább egy családi szarvasmarha-gazdaságból lett, nagyszabású díszkert, ami egymásra fűzött területek láncolatából áll, és még relatíve elég kicsi ahhoz, hogy az NGS kertjei között szerepelhessen, de ahhoz már elég nagy, hogy rendszeres nyitva tartással üzemelő, látogatókat fogadó kert lehessen. És természetesen mindkettőhöz elég szép is, még így, a szezon utolsó nyitvatartási napján is. :D


Körülbelül három mérföldet mentünk hedge-es-völgyes, abszolút forgalommentes úton, és kétszer kérdeztem meg egy-egy elszórt házacskánál útközben, hogy biztosan jó felé tartunk-e, de amikor végre odaértünk, a kapuban már tudtuk, jó helyre érkeztünk.


A kerten már a felhajtón látszik, hogy anno gazdaság volt, a fák ültetésének rendje elárulja, de ezt oldandó rengeteg bugás hortenzia került be a parkoló melletti területre, ami abszolút meglepetés, mert Angliában szinte mindenki csak a macrophyllákat, a nagy gömbfejűeket ülteti, esetleg itt-ott látni lapos, tányérosat is.



A farm egy része anno gyümölcsösként üzemelt, tehát száz éves gyümölcsfák árnyékolnak a hortenziás sarokra, volt istállóból lett garázs, egy óratorony is áll az egyik melléképületen, jó angol szokásnak megfelelően, de a kert két legmeghatározóbb 'szobája' az olasz formális stílus (Italianate garden) jegyében épült ki. Nem olyan nagyszabású, mint Iford manor, de azt hiszem, a méretek adta lehetőségekből kihozták, amit ki lehetett.


A ház előtti rész a gyepes, nagyvonalú, osztott parterre-ekre hajaz, ahol szobrok, medencék, nyírott sövény osztja és díszíti az egyes fachokat, míg a hátsó, informális kert egyik eldugott szögletében található a hosszú medencés, végében fedett, timpanonos kerti lakkal a másik, olaszos kertrészlet. Utóbbi fehér kert is, ami szívemnek kedves, csak fehér virágú és ezüst lombú kiültetésből áll, és még így, szezon végén is elég meggyőző tud lenni.

A teraszokon mindegyik szegletben áll valami érdekes szobrocska, apróság, itt látszik, hogy kis léptékben is tudnak gondolkodni és nagyot alkotni, ami azt hiszem, ennek a kertnek a titka. Ottjártamkor a tulajdonossal sajnos nem volt alkalmam beszélgetni, pedig nagyon szeretem tudni, ki mennyit szokott dolgozni egy-egy meglátogatott kerttel. Azt viszont a helyettesítő hölgy hajlandó volt elárulni, hogy a tulajdonos minden szabad percét a kertjének szenteli, ezért is ilyen tipp-topp itt minden, és hogy rengeteg munka van benne.



Na igen, az angol vidéki kertekben az egyik, nagyon csúnyán megtévesztő faktor a ráfordítandó idő mennyisége, ugyanis egy-egy úri háznál a bordereket és a gyepet is külön kertész gondozza, így tudják csak a megfelelő szinten tartani a kertet, a káoszt meg nem eluralkodni, ami akár egy-két hetes kiesésnél is jelentkezni tud. Itt a heti fűnyírás februártól december elejéig kötelező, és az ágyásoknak is mindig a topon kell lenniük.


A Burrowsban például az elmúlt pár évben alakítottak ki egy új kertrészletet, ami kb. a kertemmel egyidős lehet, és leginkább az informális cottage garden -eket idézi. A háttérként szolgáló cserjék még csak embermagasak, de jó ízléssel választották meg a növényanyagát. A mellette levő ligetes részen nagy örömömre néhány tűlevelűt is felfedeztem, itt, Angliában nem divat, de a Wollemi fenyővel azt hiszem, ugyanúgy kivételt fognak tenni, mint a chilei Araucaria -kkal, és ahol lehet, ültetni fogják őket is.


Egy kert színvonalának egyébként remek mércéje az uram, aki, ha a kert izgalmas és számára is mozgalmas, érdekes kialakítású, akkor örömmel fotózza végig és még elbóklászik benne, egy-egy érdekes sarkát felfedezni, és ez itt is így volt. Ha valaki a környéken jár, a közeli kis falu szintén megnézésre ajánlott, téglaházas környék, építészetileg a téglás meseházikók kisebb gyűjteménye található arrafelé... :P

A kert hivatalos oldala: http://www.burrowsgardens.com/
Fényképgaléria: The Burrows Garden

0 komment:

Megjegyzés küldése