A főkapun át egy zárt udvarra jutunk, ami, mint a francia erőd-városok (bastides) közül nem egyben, itt is gyönyörű, egységes képet mutat: minden abból a mézszínű kőből, késő gótikus-kora reneszánsz stílusban, némi erzsébet-kori jegyekkel épült, ami megdobogtatja az ember szívét...
Talán a legrégebbi rész a kápolna, az udvar legsarkából, pár lépcsőfokkal lejjebb nyíló bejárattal, aminek a falai még itt-ott őrzik a régi-régi festéket, és a huszas évek óta a család egyik tragikusan fiatalon elhunyt ősének a márványszobrát is, mintegy modern kori szarkofágként.
A régi vár-jelleget a méter széles falakkal külön lehet egy cső alakú folyosón megtekinteni, majd érdemes a kastély látogatók számára megnyitott szárnyában tölteni az összes többi időt, mert látnivaló akad bőven a hatalmas, nyitott, tölgy fedélszékes középkori nagytermen innen a konyha-komplexum több helyiséges előkészítő, tároló és főzőrészén és a nagytermen túli, szofisztikált ebédlő-szalonon át, mielőtt az ember a reneszánsz hátsó kert felé veszi az irányt, amit a tereplejtésnek köszönhetően mind a földszintről, mind az emeleti nagyteremből meg lehet közelíteni...
A kastély egyik, számunkra igen vonzó specialitása a nagyméretű ólomüveg-ablakok, amik gigantikus méretüknél fogva komoly statikai kihívást jelentettek az akkori technikának. A már kívülről is furcsa, szürreálisan irizáló színük oka a fénytörésük, és ennek a nyitja csak közelről látszik igazán: a girbegurba, térbeli szerkezetként működő üvegberakások merevítik az egész szerkezetet, ezerféle színben törik meg fényeket, és bár a kilátást bentről csak az ablak közvetlen közeléből lehet igazán élvezni, de kívülről fantasztikus a látvány...
A különböző helyiségekben érdemes egészen közelről szemügyre venni a faragásokat, a díszítéseket, a stukkók formáit, a nagyterem hatalmas, impozáns méreteit, amik anélkül lennének nyomasztóak, hogy hemzsegnek a díszítéstől, de az arány szinte tökéletes. Ilyen helyen vívóleckéket és beltéri sétákat is lehet tartani, ahogy azt egykoron az urak és hölgyek meg is tették, ha az idő nem kedvezett a kültéri foglalatosságoknak...
Odakint pedig van látnivaló bőven. A bekerített belső udvart ugyanolyan aprólékos gonddal faragták-díszítették, mint a belső tereket, itt a vízköpő is a kora középkori figurák stílusában tekint le a kíváncsi látogatókra, és a falakkal körbekerített rózsakertet a másik oldalon a táj foglalja már-már képeslap-szintű és Photoshop-mértékű zöld keretbe. Ilyen kilátás nyílik a hegyoldalra:
A zárás előtti utolsó utáni tíz percben még megnézhettük a kis házi kiállítást a nagykapu melletti külön helyiségben, ami a felújításokkor előkerült anyagokat mutatja be a középkori használati eszközöktől kezdve a századelő játékaiig mindenfélét, ami csak a picike tárlókban elfér... És természetesen záróra elmúltával sem söprik ki azt embereket, hanem udvariasan megvárják, amíg azok végeznek a nézelődéssel, és megköszönik a személyzet türelmét.... :D
Hivatalos oldal: www.haddonhall.co.uk/
0 komment:
Megjegyzés küldése