Versenyről hazafelé tartva beugrottunk az éppen még nyitva tartó udvarházba, szétnézni, ami barátságos méreteinél és nagy csónakázótavánál fogva igencsak tetszetősen és hívogatóan nézett ki az útról.
Lehet benne valami, hogy a szellemes helyek így kelletik magukat, ugyanis ez a ház is tele van kísértetekkel, amint a helyiek elmondása szerint meglehetősen sokfélék és egy-egy közülük igen excentrikusan tud viselkedni: egyik szoba lakója például nem tűr meg az ágyán semmilyen holmit, a másikban kopogószellem lakik, a ház előtt néha feltűnik egy ott megölt reneszánsz hölgy, a tóparton pedig egy belefulladt kisfiú is rendszeresen visszajáró 'vendég'...
A ház egyébként a hosszú és cseppet sem véres történelme alatt látott egy s' mást, és még most is, talán a kísértetek miatt még mindig lakottnak tűnik, mintha a háziak csak kiruccantak volna egyet kocsikázni, és az ember kissé kényelmetlenül, szinte betolakodónak érzi ott magát és minden pillanatban azt várja, vajon a háziak mikor érkeznek vissza vagy a személyzet mikor talál rá és penderíti ki az udvarra, de akár a nagy, alsó konyhában is szinte tapintható a várakozás, hogy mikor jön be végre egy cselédlány vagy a szakácsnő...
Egyik szobában például kialakítottak a látogatóknak egy ágyat, hogy hanyatt fekve csodálhassák a plafon aprólékos gipsz-ornamentikáját:
Egyszóval az udvarházat sajátos, máshoz nem hasonlító hangulat lengi körül, ami már a történetek előtt érezhető, szóval van bennük valami (vagy valaki). A Trust egyéb helyein ugyanúgy, mint itt is, nagyon készséges és hatalmas ismeretanyaggal bíró emberkék ülnek egy-egy szobában, és készséggel mesélnek mindenkinek, aki hajlandó rászánni az időt, hogy végighallgassa őket.
A késő délutáni fények szinte aranyba foglalták odakint is a szinte feketére öregedett kőépületet, és még sétáltunk egyet a parkban, ahol van fából faragott játszótér, levendulás reneszánsz kertecske, és a régi szárny el nem bontott falszakasza is még látható a régi, kőkávás ablakaival. Zárás után még visszapillantva az épületre már csak a sziluettként rajzolódott ki az udvarház főhomlokzati része a nagy tóval és a már igencsak alacsonyan járó nappal, sejtelmes fényekbe borítva a már inkább árnyékos, mint napsütéses udvart.
Fényképalbum: East Riddlesden Hall
A Hall hivatalos oldala: National Trust
0 komment:
Megjegyzés küldése