Castleton

Képzeljünk el egy, a Duna helyett patakocskával büszkélkedő, Visegrád méretű és elhelyezkedésű települést a Peak legbelsejében, távol minden nagyobb várostól, ami ugyanúgy művésztanya, mint Zebegény, és ugyanúgy a turizmusból él, mint a két, fent említett település. A hely számomra új volt, az uram pedig már tesztelte egy korábbi verseny alkalmával, úgyhogy elhozott, mert megmutatásra érdemesnek találta. Igaza volt.

A hegyi falvacskák eddig még bárhol is jártunk, sosem okoztak csalódást egyikünknek sem...

Szeszélyesen kanyargó, keskeny, 3D-s utcácskák, a helyiek ott és úgy építkeznek, ahova amekkora házak elférnek, nincsenek körzővel és vonalzóval szabott településtervek, nincs egyen-kinézet és az egyetlen közös vonás, hogy minden emberléptékű és az épületek is a helyi kőanyagot dolgozzák fel. Ami ugye praktikus is, mert a szállítási költség így nem jelentkezik, bár a Peveril Castle-ból is gyaníthatóan több maradt volna, ha a helyiek nem így gondolkodnak az elmúlt évszázadokban, de ezt ne vessük a szemükre, mert akkor még nem üzemelt a műemlékvédelem, és elég meló lehetett a sziklaormon fent trónoló várromból kinyerni a szükséges anyagmennyiséget.

Alatta, a ház utolsó háza után kanyargós utacska vezet a barlanghoz is, ami sajnos már zárva volt, amikor odaértünk, így csak bekukucskálni tudtam a rácsos kapun át. Visszafelé vettük hát az irányt, még megnéztük a főteret, ahol a YHA helyi épülete is van, és már erősen sötétedett, amikor hazafelé indultunk vissza, a zöld egyre mélyebb színeiben játszó hegyek közé...

Képek: Castleton