Chatsworth

A Derwent folyó völgyében áll ez a kastély, mióta Bess of Hardwick az 1500-as évek közepén felépíttette az egykor Tudor-stílusú épületet, amire mostani állapotában a kor építészetileg igencsak termékeny nagyasszonya sajnálatos módon rá sem ismerne, úgy ki lett bővítve. A jelenlegi szerteágazó kastélyt többen, több évszázadon keretsztül bővítették, de a legmeghatározóbb változást a XVIII. század hajnalán a fő homlokzat megtoldása és átépítése jelentette a klasszicizáló oszlopokkal, timpanonnal, amivel monumentális méretűvé vált. A Derwent túlparjáról, a főútról nézve szerencsére az összes, több felé ágazó szárny nem látszik minden irányból, és ez jelen esetben előny.

A hatalmas, nagyúri birtok több száz hektáron elterülő parkosított erdő és szelíden hullámzó dombok a folyóvölgyben, a hegyek között: ez az egyik legszebb része a Peaknek, az autóút a birtokon keresztül vezet, egyik sarkán Chatsworth településsel, a másikon egy középkori kőhíddal, ahol egy nyomtávnyi a forgalom. A kastély bejáratát pár percnyi vezetés után lehet elérni, de vállalkozó szelleműek és a parkolási díjon spórolók végig is sétálhatják.


A legelésző birkák között visz egyébként az út, itt az uradalom is majdnem akkora maradt az évszázadok elteltével, hogy még a mai napig is eltartaná a főúri családot.

Maga a kastély magántulajdonban levő, ma is aktívan lakott, százegynéhány szobás otthon, de akkora nagy, hogy vidáman elfér egy-egy kiállítás is az egyik szárnyban, bár engem inkább a kert érdekelt, képeket meg midnenféle antik kincseket meg szobrokat másutt is láthatok. A kert is kb. annyira terjedelmes és szerteágazó, mint a rajta található épület, és legalább annnyi stílusban is alkották meg egy-egy részletét. A nagy, központi gyep itt tényleg bazi nagy, a vízfelület és a szökőkút száz méterekben mérendő, a terület pedig 100 hektárokban... Így érdemes a térképet forgatva előre eldönteni, milyen sorrendben és hova kívánunk eljutni, mert a területen golfozók által is használt elektromos kisautóval sajnos senkit nem láttam közlekedni, pedig biztosan lenne rá igény...

Az üvegházak melletti szabadtéri modern szoborkiállítással kezdtem, majd mentem felfelé, a konyhakert felé, és onnan egy-egy kedves kis szegletbe jutottam, ahol formális-árnyékos kertecske várt szurokfekete, mitológiai szoborral. Kis gondolkodás után a sziklakertnek vettem az irányt, ami előtt egy árnyékos részletben, egy sziklahasadékon átvivő utacska elején szembetaláltam magamat az egyik legszebb működő szökőkúttal, amit eddig láttam.... Egy csillogó fém fácska ágaiból sugárban szórja a vizet a szélrózsa minden irányába, és a kora délutáni nap átsüt a párás vízfüggönyön, a lombok között víz és napsugár táncol, a közeli páfrányok úsznak a gyöngyözően csepegő, folyamatos esőben, a fénykép képtelen visszaadni a varázslatos látványt...

A sziklakert pedig nem is kert, mert ahhoz ez a megnevezés kevés. Ez egy brutális méretű kőfejtő, amit édenné varázsoltak, és van egy száraz és egy különálló, vizes része. Utóbbi aljában tó és japán juharok, hidacska éppen felújítás alatt, hatalmas lapulevelek és vízből kikandikáló óriás kőkobak, mert a szokatlan szobrok ide is eljutottak...

És persze még tovább is, ugyanis a következő lépés innen a labirintus, amibe nem voltam hajlandó belebonyolódni, így csak kívülről fotóztam, a benne való caplatást meghagytam a kölyköknek, akik természetesen futólépésben közlekedtek odabent.

A formális kert legnagyobb attrakciója kétségkívül az xxl-es méretű kaszkád és a tetején trónoló díszes házikó, amit 1700-ban építettek meg, és erősen emlékeztet a hasonló korú testvérére Kasselben. Igaz, annak a lábánál nincsenek ölkendező sárkánynak álcázott vízköpők, amik erősen emlékeztetnek arra, amikor Nyafika fűlegelés után éppen gyomortisztító-kúrát tart...

A Wilhelmshöhe-i kaszkád is ilyen méretekkel, hasonló elrendezésű és terepadottságokkal rendelkező parkban található, és ugyanúgy képtelen voltam egy délelőtt bejárni, mint ezt itt. A Chatsworth-i partján a lépcsőkön modern figurák sorakoznak, amik ilyen mennyiségben elég ufós - képregényes látványt adnak a több száz éves kaszkádnak:

A modern parkdíszek között azt hiszem, megtaláltam a Peak időjárásának esszenciáját is:

És hogy magyar vonal is szerepeljen a történetben, a wiki így ír Chatsworth-ről: "The 10th Duke was pessimistic about the future of houses like Chatsworth, and made no plans to move back in after the war. After Penrhos College left in 1945 the only people who slept in the house were two housemaids, but over the winter of 1948–49 the house was cleaned and tidied for reopening to the public by two Hungarian women who had been Kathleen Kennedy's cook and housemaid in London and a team of their compatriots." Ezen kívül érdemes még a fenti linken elolvasni, milyen döbbenetes örökösödési adót kellett a világháború után a következő generációnak megfizetnie, hogy egyáltalán megtarthassák őseik otthonát. Ez egyébként visszatérő probléma, és a National Trust sok-sok épülete így került állami kézbe, és így lett megnyitva a nagyközönség számára....

Chatsworth House hivtalos oldala: www.chatsworth.org/
Képtár: Chatsworth House