Maga a verseny két napos, mindkét nap 40 FT és 40 sziluett célt kell meglőni. Az FT-célok a szokásos angol nehézségi szintűek, 4 álló és 4 térdelő céllal, itt-ott a határ fölé is kihelyezve. A sziluettek a nemzetközi távokon vannak kirakva (csirke 18 m, disznó 28 m, pulyka 33 m, kos 41 m). A versenyzőket párokba osztják és ezek a párok együtt lövik végig a két napot. A társaság három turnusba van osztva, egy FT, egy sziluett és egy pihenő forduló jut mindenkinek, naponta más-más időben kiosztva. Emiatt mindig van egy nagy társaság, akik piknikelnek, sokan hozzák a családot is. Folynak az adásvételek is, hiszen az egész országból összegyűlnek itt a kollégák.
Az FT verseny lebonyolítása a szokásos, időmérés van, de amúgy semmi különös. A sziluett lövését vezénylik: 15 másodperc töltés és felkészülés, 2,5 perc lövés az 5 célra, aztán 1 perc pihenő, így kell lenyomni a 40 célt. A díjazás igen sokrétűen történik: díjazzák a legjobb FT eredményeket, a legjobb sziluettet és persze az összesítettet. A sziluetteknél külön díjak is vannak: kis kitűzőket kap az, aki le tudta szedni mind az 5 vagy 10 állatot egy sorban. Aki 5-ből egyet sem lő le, az egy kacsát kaphat... A szponzorok igazán kitesznek magukért, komoly mennyiségű puskát és távcsövet lehet nyerni, plusz minden egyéb kiegészítőt. Tovább növeli a nyerési esélyeket, hogy a nevezéskor lehet nevezni 2 fős párokba és 4 fős csapatokba, amelyeket szintén díjaznak az összesített eredmény alapján, de hármasával véletlenszerűen is összesorsolnak embereket, és őket is értékelik a versenyben kvázi csapatként. A lényeg, hogy mindenki vihessen haza valamit a végén.
Az idei NEFTA Classicot az Emley Moor klub rendezte, a tél folyamán kétszer lőttem már itt. Ez a klub is azok közé tartozik, ahol nem csak a célokat rakják mindig más irányba, hanem a lőállásokat is, és elég változatos a terep. Mivel nem egészen egy órányira lakunk tőlük, mindkét nap oda-vissza utaztunk. A terület úgy néz ki, hogy egy erdei út mellett van a belövőpálya fedett lőállásokkal, egy plinking range és egy légpisztolyos pálya is.
A 'zero range' és a 'plinking range' egyébként nem teljesen egymás szinonimái, a legtöbb helyen ugyan együtt van e két funkció, de ínyencebb klubokban ez két külön rész: a zero range a fegyver belövésére szolgál, 5 yard távolságonként kirakott nagy fémlemezekkel, amiket időnként újrafestenek. A plinking range-en pedig véletlenszerűen elszórt pörgő vagy visszaállítós gyakorlócélokat raknak ki, életszerű gyakorlás céljából. Van egy olyan fajta, nagyon egyszerű cél is, ahol a killzónát egy ellensúly viszi vissza lövés után, itt a hangjáról lehet tudni, hogy telitalálat volt-e vagy érte a szélét is. De a legjobban a 'bell target' tetszik, ez egy fém doboz, 6-7 mm-es kis lyukkal olyan 20-22 méteren, mögötte egy csengővel. Hibánál tompán puffan, feles találatnál cseng valamit, de telitalálatnál az egész gyakorló társaság értesül a diadalmas precizitásról.
Az út végén kezdődik a pálya, elég változatos domborzati viszonyokkal. Az utolsó parkolót háromnegyed körben meredek falú völgy veszi körül, 8-10 m mélységben. A másik oldal van, ahol hasonlóan meredek, máshol elnyúló lapály nyílt tereppel, a harmadik része pedig ritkás erdővel folytatódik. Első nap a laposabb, erdős részen építettek pályákat, egy nagy körben voltak a lőállások és sugárirányban mindenfelé adtuk le a lövéseket. A pályaépítők szemlátomást feltették magukban, hogy itt ugyan senki nem lő hibátlant, ennek megfelelően a célok főként 45-50 m között voltak, az állók és a térdelők persze kicsit közelebb. Csak 40 mm-es célokat használtak, egy-egy lőállásból is előfordult, hogy 90 fokos szögben más irányba kellett lőni a két célt.
Első nap briliáns időzítéssel érkeztünk, nem lehetek elég hálás Áginak és az ő reggeli készülődésének. Ugyanis a korábban érkező autókat messze előre irányították leparkolni, a pályák mellé. A kicsivel utánunk, legutoljára érkező versenyzők már csak a bevezető út szélén tudtak valahogy leparkolni a csalitosban. Mi viszont éppen a belövőpálya mellett kaptunk helyet, kényelmes közelségben a sziluettekhez is. A versenyzőket három turnusba osztják be, egyik az FT, másik a sziluett, a harmadik pihenő. Mi rögtön a pihenővel kezdtük, aztán jött a sziluett dél körül és három órától az FT.
Nagyon szép, napos idő volt, de a szél kegyetlenül fújt. Na nem úgy, mint legutóbb a GP első fordulóján, az már a sírva átkozódós szint volt, míg ez csak a fojtott hangú szitkokat váltotta ki a legtöbb lövőből... Az első pár órát a belövőpályán töltöttük, próbáltuk kiismerni a szelet. Ez hamar sikerült is: amikor fújt, akkor nem találtak a lövések.
A sziluettekkel kezdtük meg a lövészetet. Vezényszóra, időméréssel, pörgősen megszervezve ment a verseny, de a váltakozó szélben a 29 találatommal még egészen elégedett lehettem. Sikerült egy sorban mind az 5 disznót leszednem, egy kis jelvényt is szereztem tehát. Ági 22-t szedett le, és mivel a pulykákból az első körben egyet sem, egy kacsás jelvény neki is összejött. Nem feküdt nekünk ez a szélben lövés, ráadásul a kirakott széljelzők sem segítettek. A disznóknál lévő balra lengett, a pulykánál jobbra, aztán a legtöbb még mindig akkor ment le, amikor megpróbáltam a lehető legszebben a közepére leadni a lövést.
A sziluett gyorsabban lefutott, mint a vele párhuzamosan folyó FT, így volt még egy óránk gyakorolni, aztán mentünk a völgybe. Rögtön a legelső célom egy feles találat volt 2 óránál, alábecsültem a szelet és ez megalapozta az egész nap hangulatát. Csapattársam számos új magyar kifejezéssel ismerkedett meg aznap. Ez nagyon jó egyébként, hogy itt szabad folyást lehet engedni az érzelmeinknek. Ha olykor megkérdik, netalántán nem káromkodom-e ilyenkor, akkor biztosítom őket, hogy 'ó nem, annyit mondtam csupán, hogy ez sajnos egy hiba volt, barátaim'. Az első felében öt hibát begyűjtöttem az első 10-11 célon, mikor beértünk az erdősebb részbe, ahol végre tudtam már kezelni a helyzetet és 11 célt végiglőttem hiba nélkül. Aztán egy 'double dink' erejéig megszakítottam ezt a szép szériát - e hangutánzó kifejezéssel illetik a mindkét cél elhibázását. Megjegyzem, más kifejezésekkel is illetik egy-egy konkrét esetben, de azokat a szavakat nem találni a szótárakban... Végül is 9 hibával zártam a napot, nem voltam vele túl elégedett, de másoknak se ment jobban, lógott a kollégák orra, mint tavaly Morskóban. Ágicza 17 hibával szintén gazdagította a kollégák szókincsét azon szavak körében, melyek szintén nem találhatóak meg a kisebb szótárakban.
Bánatunkban kis kitérővel mentünk hazafelé, átutaztunk a Peak District gyönyörű hegyes-völgyes tájain, ismét csak megcsodálva a birkákkal pettyegetett, smaragdzöld szőttest. Hiába az enyhe éghajlat, azért mégis csak majdnem Dánia földrajzi szélességén vagyunk, a napfény laposan éri a dombokat és hihetetlenül plasztikus a táj.
Fotóalbum: Peak District
0 komment:
Megjegyzés küldése