Tavasz van, a tavalyi almák elszórtan hevernek a kopaszon nyújtózó ágak alatt, éppen karnyújtásnyira, a kőfalon túl. Pica pica, egy, kettő, fél tucat, terülj asztalkám, reggelente lakmároznak. Peckesen lépegetnek: corvidok, okosak, és tudják is magukról. Szeretem őket.
A szomszédban a motoros fűrész szombat óta serénykedik: az égbe nyúló erdei fenyő-csoportnak már nem lesz itt több tavasz. A ház, ami fölé hajoltak, nem kér többé a társaságukból. Tüzifának tán még jók lesznek.
2 komment:
Mi nem vagyunk ilyen szerencsések. Ma éjjel beköszönt a tél. Huzamosabb ideig mínuszokat ígér a meteó,szerencsére,"csak" -9 a legdurvább jóslat.
Jujj... Remélem, az a hidegpárna nem sokat fog a térségben időzni, különben egy-két marginálisan télálló növény nagyot fog nézni...
Megjegyzés küldése