A mai versenynap: 13-19. hely - 43/50 pont - 91,4% (max. 47)
Találati arány: Álló 75% / Térdelő 100% / Ülő 86%
Összesítettben: 9. hely - 135/150 pont - 95,8% (max. 143)
Találati arány: Álló 58% / Térdelő 100% / Ülő 92%
Ma megint délután lőttünk. Ezúttal kicsit trükkösebben rendezték át a pályát, sok célt távolabbra raktak, ill. egy helyen volt egy átlagos távon lévő 40 ill. 25 mm-es, ezeket megcserélték, így kaptunk egy potya célt és egy igen nehezet.
Hát, jó szarul indult a nap, rögtön a legelső célt elrontottam, és még volt több is. A legidegesítőbb persze most is az volt, hogy két hasonló cél közül az 50 méterest simán leszedtem, erre a 40 méteresnek lövök alá centikkel, ezt mondjuk fordítva sokkal jobban el tudtam volna viselni. Mindegy, 4 hiba után vagy húsz célt meglőttem hibátlanul, a hegynek felfelé lévő állókat is, de még a magas térdelőket is sikerült valahogy.
Mondanom sem kell, hogy a lefelé néző álló pálya tett be megint, a 35 méterest már sikerült leszednem, mert a kis szögben lefelé lévőkre aznap reggel találtam egy megoldást, de a közeli és nagyon mélyen lévőnél ez már nem működött. Aztán még két hiba, szintén nem a legnehezebb célokon, és 7 hibával zártam a versenyt.
Azért érdekes volt megfigyelni, hogy ma nagyon csendes volt a pálya, mindenki csak nézett maga elé és csak egy-egy fojtott szitokszó törte meg a csendet, rendszerint egy sikertelen koppanást követően.
Hát, ez a mai nap elég gyengén sikerült. Csak az vigasztalt, hogy másokat még jobban megviselt a három nap és az egyre nehezedő pálya, így vicces módon végül is eggyel előrébb kerültem, a 8-9. helyre, és egy amerikaival kellett szétlőnöm. Túlságosan már nem aggódtam, az első tízben már biztosan benn vagyok megint, bár azért egy 8. hely szebb lenne persze. Tomi a 20-21. helyen végzett, ifjúságiban viszont 2. lett, csak egyetlen ponttal maradva le az első helyről.
Az egyik felfelé néző pályán rendezték be a szétlövést. Először egy 24 m körüli 15 mm-es célt kellett ülve meglőni, ezt az akadályt mindketten sikeresen vettük.
Aztán jött egy 35 m körüli 25-ös térdelő cél, itt sajnos már kibukott, hogy a felfelé néző térdelők sosem volt az erősségem, el is hibáztam, míg George szépen leszedte, így lettem 9. a világbajnokságon. Vicces, hogy ez volt az egyetlen térdelő cél a három nap alatt, amit nem találtam el. Kár, hogy az álló célig nem jutottunk el, mert a vízszintesnél kicsit magasabb álló célok kimondottan jól mennek.
De mindegy, mert nem ezen a lövésen múlott a dolog, hanem az utolsó nap többi hibáján, mert lehettem volna 3-4 hellyel előrébb is, ha ma is sikerült volna hozni a tegnapi formámat. Na, de a lényeg, hogy újra ott vagyok az első 10-ben, ahogy 2010-ben is - és ahogy 2011-ben is lehettem volna, ha nem olyan szabálytalan módon építik az olaszok a pályákat.
Este a gálavacsorán átadták a díjakat. Idén viszonylag erős volt a rugós mezőny, ezért ott is díjazták a teljes skálát, férfi, nő, junior, veterán, csapat. Viszont most nem volt itt a Steyr, így a világbajnok sem kapott új puskát, ami pedig évek óta szokás. Másfelől viszont nem akkora gond, hiszen pont a világbajnoknak van a legkevésbé szüksége egy új puskára, hiszen az övé a jelek szerint teljesen rendben van.
Ezt kaptuk: egy gyémántformára csiszolt üveg trófea, rágravírozva a helyezés és a verseny adatai. Vicces adalék, hogy a rugós puskásoknak az egyik keresztbe tett puska helyett egy rugó és dugattyú volt az emblémán. A kő egy kis emlék a Trollweggen hegyoldalából.
Hétfőn reggel elhagytam a norvégiai szállást és elindultam hazafelé, Norvégiában nézelődve út közben, este már Svédországban voltam, Värmlandban. Kedden délelőtt itt maradtam, megnéztem Selma Lagerlöf szülőházát, este Uppsaláig jutottam el. Szerdán délnek indultam tovább, le egészen Karlskronáig. Csütörtökön Blekinge és Skone tájain nézelődtem, aztán estére keresztülvágtam Dánián, hajnalra pedig Észak-Németországon is. Pénteken Hollandiában néztem meg pár szép várost és kastélyt, aztán át Belgiumon és Franciaországon, majd az éjjeli komppal vissza Angliába. Szombaton már csak szép lassan utaztam haza, bár ez az utolsó 220 mérföldes adag semmi ahhoz képest, hogy napi 3-600 között nyomtam le az elmúlt napokban, de azért megálltam nézelődni a délkeleti végeken, mert errefelé nem járunk olyan sűrűn, késő délután értem haza. Aztán, hogy teljes legyen a lövészeti élmény, vasárnap reggel indulok is újra, a Grand Prix utolsó fordulója lesz ugyanis.
2 komment:
Gratulálok a nagyon jó eredményedhez!
Új felirat a Karlskrona-i templom tornyán:
"Itt jártam a vadludakkal. Nils Maesstron"
Megjegyzés küldése