"...rongyait a nyár" Ez is eljött. Egy hete ősz van, hivatalosan vagy leginkább hivatlanul, de bekopogtatott, mint a nem várt ismerős vagy a besurranó tolvaj. Nem iskolakezdés formájában jött, 'csak' felébredve más lett a levegő illata, íze és a nap ereje, rövidülnek a nappalok és szemmel láthatóan nyúlnak az esték. A kertet szó szerint ellepték a pókok, hatalmas hálókba akadok lépten-nyomon. Az előkertben magányosan álldogáló Araucaria minden ágát felhasználták már, minden szóba jöhető helyen háló feszül a merev, tüskés ágak között úgy, hogy minden emeletre legalább fél tucat jut.
Csodaszámba ment ez az egy hetes folyamatos (!) napfény, némi kárpótlásért a semmilyen nyárért. Ez viszont már az őszi meleg, ami reggel még csípős hideg, ám déltől késő délutánig a nap rendületlenül süt: az a simogató, érlelő és éltető napfény... Ilyenkor kell feltöltődni, mert nagyon nagy szükség lesz rá: két délután is kint süttettem a hasamat a kavicsokon, mint a gyíkok (itt hírmondóban sem látni belőlük) és nem gondoltam volna, hogy egyszer, valaha is jól fog az ilyesmi esni.
Ma meg már újra itt a hidegfront és a szokásos tavaszősz, időjárás-előrejelzésileg pedig új csatornát tesztelek, hátha megbízhatóbbak: uk.weather.com. A kertben tovább pirultak a 'Vanille Fraise' és a 'Phantom' hortenziák, mint az eladósorban levő menyecskék, kiknek pajzán dolgokat suttognak fülébe, míg a 'Limelight' inkább egy szépen zöldülő-fehéredő első bálozó ruháját villantja meg:
Még mindig terem a hegyi szamóca (Fragaria vesca), sőt, mintha most lenne csak igazán elemében. Mivel hiába kugliztam, félbe vágott fotót nem sikerült lelnem, úgyhogy legyen itt egy a hófehér, szivacsos, egyáltalán nem eperszerű belsejéről:
Persze, a rózsákból is előcsalogatta a következő virághullámot a meleg, az Eden végre magára talált és Camille Pissarro megint szivárványosan remekelt:
Líra és lant a címhez, mert óhatatlanul ez fog jönni egy-két hónapon belül. Bár legelőször a Kaláka-feldolgozást szemeltem ki erre a célra, de azt hiszem, az esszenciáját ő kapta el a legjobban:
2 komment:
Hát, ez inkább csak afféle bús nyivákolás, mint ami fázós feleségekből szakad ki egy-egy borongós reggelen... A Kaláka-féle feldolgozás nagyságrendekkel jobb: http://www.youtube.com/watch?v=sIM8mf4NOMY 1:20-tól (külön érdekesség, hogy 1975-ös felvétel).
Az meg sem fordul a fejedben,hogy tényleg fázik?
Átfázik,megbetegszik,és majd Te fogsz nyivákolni egy borongós reggelen.
Megjegyzés küldése