2012. április 4., szerda

Nem konzerv

...Hanem a véres valóság jön, áprilisi tré... fázunk. Rinya-poszt következik, esetleg poszt-rinya, mert segíteni már nemigen lehet semmin, a gyengébb idegzetű viráglelkek ezt a bejegyzést jobb, ha ugorják.


Tomboló szélre és kb. húsz centis hófehér paplanra ébredtünk reggel. Megpróbáltam rekordsebességgel felkelni és nem áprilisi tréfára venni András kijelentését, hogy ezt tényleg látnom kell és csipkedjem magamat, de amint kinéztem az ablakon, az kb. felért egy kijózanító pofonnal.


Amikor az uram visszajött az udvaron tett első felfedezőútjáról, és a tulipánok hogylétét firtató kérdésemre visszakérdezett, hogy hol vannak egyáltalán, utána már nem is nagyon akartam kimenni, mert kb. sejtettem, mi vár kint, az ijesztően vastag, nehéz és vizes hó mázsás súlya alatt, ami csak a cserép-ágyások körvonalait engedte sejtetni. Csapzott lombú botként kókadozott egy-egy már kiszabadított ágacska a friss hajtásaival, a többiek a földre szorítva 30-40 cm magasságban a homogén kupac alatt. Jól beöltöztem (nb. a múlt heti húsz fokos kánikula után) és vettem egy nagy levegőt, mint a keszonba alámerülő, reményvesztett munkásember a századfordulón. Az uram egy bambuszbottal már szépen leveregette a növények egy részéről a hósúly nagyját, már amihez egyáltalán hozzá mert nyúlni, és azt már tudtam, hogy a legrosszabbtól legalább megmentett.

A másfél méteres juharok így lapultak a hó alatt, amikor még nem látszik, törés vagy hajlás van alatta:


Ezután a hortenziák és a rózsák friss hajtásairól kézzel emeltem le a kilós hótömböket, de így is pár komoly ág letört egyikről-másikról. A Phormiumok tőrózsáját szétnyomta, klemátiszokat tört derékba, az örökzöld magnóliát 45˘-ban fektette le, és a dugványok egy részével tőből végzett a rájuk telepedett ólomsúly, de hogy a még mindig friss hajtások mit fognak szólni hosszabb távon ehhez a fagyos próbatételhez, azt még nem tudom. Az viszont már biztos, hogy a fás peónia duci bimbóval és fél méteres törzzsel együtt tőből tört ki. Négy éve várok a virágára, és éppen tegnap kiabáltam el a szakfórumon, hogy majd hozom megmutatni. Hát nem, bazmeg, idén sem látom, és örülök, ha maga a növény egyáltalán túléli a mai napot, mert a tősarjak még ott vannak - egyelőre.


És én még azt hittem, hogy a tavaly május elejei száz évben egyszer előforduló, tövig taroló fagykárok után itt, Angliában már ilyen időjárási kibaszással nem kell soha többé szembesülnöm... Hát vagy kurva naiv vagyok, vagy rohadt peches, esetleg mindkettő egyszerre.


Mielőtt belefulladtam volna az önsajnálatba és vissza sem nézve fordultam volna sarkon munkába ölni a bánatomat, hitelen bevillant, hogy a leszegett fejjel kint őgyelgés a tomboló szélben és a hóban csak egy dolgot vert ki a kapucnis fejemből, de azt alaposan. Öltöztem is vissza és rohantam azonnal a több tíz kilós cserepeket elvonszolni az útból, mielőtt még a szomszéd épület teljes két tetőjének a hómennyisége rázúdul az alatta tartózkodó legféltettebb növényeim hosszú sorára. És pont jókor, mert épp, mire végeztem, az első nagy darab, összeázott hótömb már csusszanni is készült lefelé. A fenyegető törésvonalak itt látszanak a legjobban:


Öröm az ürömben, hogy a japán juharok hajlékonysági tesztje legalább jól sikerült, az 'Orange Dream', a 'Jordan' és a többiek is egy karcolás nélkül vannak - eddig. Nem tudom, mi lesz a lombjukkal, de jövő hét vége felé már látszani fog a teljes kárlista.


A hó még mindig ömlik, három óránként ki kell menni lerázni a lucskos, vizes, ólomsúlyú paplant mindenről, és ha ez így megy tovább, akkor a szomszéd ismételten búcsút mondhat a tavaly frissen felszerelt műanyag ereszének...

A pusztítás teljes dokumentációja itt: Télapó (fel)támad

5 komment:

Eva Nemeth írta... [válasz erre]

siralom... szomoru. aprilis.

Maestro írta... [válasz erre]

Update: délután lecsúszott a hó a szomszéd házról, persze ismét magával sodorva az ereszcsatornát. Amikor a tavalyi hó után felrakták dupla műanyag tartókkal, eszembe jutott, hogy a bádogosoknál annak idején az is része volt a vizsgának, hogy végig kellett tudniuk sétálni az általuk felrakott csatornán.

A növényeinket viszont elkerülte a hó. A télikert is tartja még magát.

sameria25 írta... [válasz erre]

Még nézni is rossz.
Nem csodálkoznék rajta,ha ezek után a cserépkertből is eleged lenne.
Hatalmas csalódás. :-((

Agicza írta... [válasz erre]

@Eva Nemeth Március vége meg júniushoz volt inkább hasonlatos, erre már csak az hiányzik, hogy akkor meg valami más évszakhoz hasonlót produkáljon az időjárás-felelős és teljes lesz a káosz...

Agicza írta... [válasz erre]

@sameria25 Mindegy. Amit lehetett, megtettem, rajtam kívül álló dolgokon kár őrlődni. Majd túlélik, mint annyi mindent már.

Megjegyzés küldése