Liliomfa vs. tulipánfa

A múltkor emlegetett aranyos trióhoz hasonlóan a liliomfa és a tulipánfa háza táján is a szokásos elnevezésbeli magyar-kavar-zavar van, és az egyszer rosszul rögzült név talán egész életére kísérti a gyanútlan, laikus kertészkedőt, úgyhogy nézzünk rá erre is egy kicsit közelebbről.

A liliomfa (Magnolia sp.), vagyis lánykori nevén a magnólia igen kiterjedt családdal rendelkező, terebélyes fa vagy nagy bokor, aminek tavaszi virágzása mellett egyszerűen nem lehet szó nélkül elmenni. A szomszédban a minap lencsevégre kapott példány legalább öt méter magas és ennyire széles. Tavaly itt írtam róluk egy hosszabb lélegzetű összefoglalót, kitérve az ismert és kevésbé ismert fajokra: magnóliák

Namármost, puszta szemmel is látható, hogy virágainak a liliomhoz vajmi kevés köze van, de amikor a tulipánt is behozzák a képbe, akkor egyetlen ésszerű módját látom a helyes elnevezés memorizálására: a tulipán a magnólia kísérőnövénye, amit tavaszi szőnyegként a magnóliafa tövéhez ültetünk...

Fotó innen

A 'valódi' tulipánfa pedig a nyáron halványsárga-zöld virágokat bontó, 10-15 méterre megnövő, testes és szintén gyönyörű Liriodendron tulipifera, aminek a magyar fordításába itt nem megyek bele, mert a totál káosz garantált lesz... Elég annyit megjegyezni, hogy a zöld virágú a tulipánfa. Nyilván a tulipánfa virágai sem kifejezetten tulipánt formáznak, sőt, meglátni is leginkább akkor fogjuk, ha az emeleti ablakból szemléljük a felnőtt, legalább 10 éves fát, ugyanis rendszerint a felső ágakon hozza a virágait:

Fotó innen

Aranytarka lombú változatát (Liriodendron tulipifera 'Aureomarginata') érdemes kisebb kertekben is ültetni, nem csak az őszi arany, majd közvetlenül lehullás előtt réz-barna lombszíne miatt, hanem a szezonban sárgás-aranyzöld színe miatt, amire közelről az egyéni levélforma is rásegít: habitus és közelkép


A következő, pellengérre állított áldozat pedig a nem sokára szezonját élő bazsarózsa vs. babarózsa lesz...