Biarritz

Ebből a felkapott, sikkes kis üdülővároskából kb. a tengerpartot tartottuk érdemesnek megnézni, mert a végig magnóliafákkal és pálmákkal szegélyezett főutca kissé túl sznob és csilivili benyomást keltett. Elszoktunk mi már ettől és nem is érdekel a kirakatok csillogó világa, ahol fél vagyonért árulnak flancos göncöket azoknak akik nem készültek fel a tengerparti nyaralásra...

Úgyhogy irány a víz, a Vizcayai öböl legsarkában, Franciaország legdélnyugatibb csücskében a parton takaros kis sziklacsoportok, amik meg is mászhatók, a régi kis kikötőfaluból pár házacska maradt csak meg egy csoportban, mutatóban, utána már jön a végeláthatatlan, hatalmas szálloda- meg sok emeletes palotasor...

A zegernyével arányosan mintegy tucatnyi elszánt fürdőző, azok is úsznak, mint pancsolnak inkább, gyanítom, hardcore helyiek vagy a Balti-tengerhez szokott népek lehetnek. A meredek domboldalon tömegekre szabott méretű, puccos szállodák, de előttük és az utat minden oldalról beborítva hortenzia-felhők, kékben-lilában-pinkben és vörösben, fantasztikus ennyi virágot egy halomban látni!

Akik nagyon bele akarnak veszni a városi forgatagba, azoknak meg lehet nézni a csokoládé és a tengeri múzeumot, ortodox templomot, ékszerdoboz kis kápolnát, este meg lehet kaszinót látogatni, nappal szörfdeszkán suhanni, ugyanis Biarritz egyúttal Európa egyik legjobb vízisport-helye is...

Tovább is álltunk hamar, és csak a spanyol határ előtt álltunk meg újra, tengerpartot meg trompe l'oeil-t nézni egy előttünk tornyosuló tűzfalon:

Fotóalbum: Biarritz