Sziluettből már eldőlt, hogy nem lesz második forduló, mindenki csak egyszer lő és azt értékelik. Én ezek szerint már túl is vagyok rajta teljesen, most már csak abban kellett reménykednem, hogy más sem lő 13-nál jobbat.
Szóval, belőni nem volt igazán sok időm, még a sebességet ellenőrizhettem utána egy kis domb oldalában. Ekkor találkoztam az itteni szervező Radekkel is, de sokat nem beszélgethettünk, mert ő irányította a sziluettlövést is. Marcellel is találkoztam, ideadta a PFTA tagsági kártyámat. Amíg a brífingre várakoztunk, egy idősebb lengyellel beszélgettünk, aki beszélt kicsit németül.
Kiderült viszont, hogy mégis nyertem valamit Angliában! Leszekék hozták el utánunk a kupát, ugyanis a csapatversenyben elért 4. helyért is járt egy nagy kupa, ez szép volt tőlük.
A csapatbeosztásnál valóban Radekkel tettek egy csapatba, és a harmadik pedig Darek Szybist, Radek nagy ellenfele a Lengyel Kupáért folyó küzdelemben. A pályák egy többé-kevésbé egyenes ösvény mentén voltak felfűzve, és a legtöbb valamennyire lefelé lövő volt, ennyiből Morskóra hasonlított. Az álló és a térdelő célok nem voltak igazán nehezek, viszont nagyon meggyűlt a bajom a hunterre tervezett pályákkal.
Az első három pálya hibátlanul ment, pedig rögtön egy térdelővel kezdtük, aztán volt egy álló is. Aztán volt egy olyan, ahol egy nem túl nehéz cél volt 25 méter körül, de hiába nyújtózkodtam, belelőttem a földbe. Az előttünk lévő csapatban volt egy pályabíró, aki megnézte a pályát, beült hozzám hasonlóan, és egymás után kétszer a földbe lőtt ő is. De aztán addig ügyeskedett, míg sikerült meglőnie, és ezzel elutasította az óvást. Ráadásul elejtett egy olyan megjegyzést is, hogy túl sok célt vettek már ki a versenyből az év folyamán, ebből már sejthető volt, hogy bármi áron, de azt fogja kihozni, hogy ez a cél tökéletes. Utána mérgemben elrontottam még egy állót is, majd mentünk vissza az 1-es pályára az ösvény másik végére.
Itt jó pár hibátlant lőttem, illetve egy-két távoli cél fogott ki mindhármunkon. Radek nagyon jól lőtt, Darek viszont előre megmondta, hogy nem fog nyerni, mert nem megy neki úgy, mint Radeknek. Így is történt, átlagos célokat is elhibázott. Aztán, mikor nem sokkal egymás után két igen könnyű célnál is ágba ill. földbe lőttem, akkor lett tele a törpöm az egésszel. A szervező Radek éppen arrafelé volt, megkérdeztük a dologról, de szerinte jók ezek a pályák. Mindenesetre, nekem már kurvára nem volt kedvem tovább az egészhez, már azon gondolkodtam, hogy fogom a puskát és otthagyom az egészet a picsába, mert ez így egyszerűen nem fair. Három könnyű célt rontottam el, és ráadásul az egészet megelőzhették volna, ha ezt a három pályát nevezik ki FT állónak ill. térdelőnek, és az ülve is tökéletesen látható állókból és térdelőkből csinálnak normál pályákat.
Aztán végül csak befejeztem, Radek végig bátorított és próbált megnyugtatni, de persze nem sok sikerrel, mert nem én csesztem el, hanem mások hülyesége miatt bosszankodtam, arra pedig nincs mentség! És ráadásul alapos okkal: Radek 37 ponttal lett első, utána ketten 34-gyel, én 32-vel csak negyedik lettem. Ha nincs ez a három elcseszett cél, akkor lett volna egy stabil második helyem!
Elgondolkodtam azon, hogy talán megmenthettem volna ezt a versenyt, ha ezt a három célt meglövöm térdelve, mert valószínűleg lementek volna, plusz akkor talán azt az állót sem rontom el. De nem akartam kockáztatni, és eddig az ilyen szabálytalan célokat kivették a versenyből, Sieprawban és Bujakówban is. A verseny után Radek velem jött és segített elmagyarázni a szervezőknek, mi a probléma. Az már látszott, hogy nem nagyon akarnak foglalkozni a dologgal, végül is azt mondták, hogy megnézik az FT-s eredményeket és ha a versenyzők több, mint fele meglőtte, akkor elutasítják az óvást. Persze, mivel könnyű célok voltak, sokan meglőtték, így maradt minden a régiben.
Kibaszottul nem volt kedvem semmihez, Ági egyedül ette meg a sült kolbászt is, aztán inkább elküldtem a tengerhez, nekem nem volt kedvem ahhoz sem. Rossz kedvemen az sem javított, hogy közben kihirdették, hogy a pisztolyos sziluettet megnyertem, a puskásat pedig sorsolással nyertem meg, mert volt még egy 13 pontos versenyző. Mondtam a szervezőknek, hogy ez mekkora hülyeség, vagy lőjünk szét, vagy számoljuk meg a kosokat. Ott is hagytam őket, később jött Patryk, hogy de mégis szét kellene lőni, mire mondtam, hogy a puskámat elvitte Ági a kocsiban, nincs mivel lőnöm. De aztán jött megint, hogy csak szét kellene lőni, különben elvesztem a meccset. Ha már ennyire akarta, végül mentem. Radek kölcsönadta a puskáját és mentünk szétlőni.
Gyorsan megmutogatta, mi hogy van rajta. Neki csak a távolságok vannak a parallaxkerekén, és táblázatból nézi hozzá a clickeket, az eredeti MOA-tekerőt használja. Nem lőttem túl jól, a billentyű nagyon könnyű és direkt sütésű volt, a tusa alját sem tudtam rendesen megfogni, de azért valahogy leszedtem 10 célt. Pulykát talán egyet sem, a többit is csak módjával. Mégis, a végén többen is gratuláltak nekem. Akkor derült ki, hogy Boarturro kolléga csak 9-et lőtt le, úgyhogy én nyertem meg a szétlövést. Végül is három számban lettem első: sziluett puska, sziluett pisztoly és éjszakai hunter - mindent megnyertem, csak azt az egyet nem, amiért jöttünk...
Az eredményhirdetésen sajnos senki nem csinált fotót (vagy legalább is nem tette ki a netre) ezekről a számokról, de kupa helyett érdekes nyereményeket kaptunk: egy-egy pólót, amire az illető versenyszám van rászitázva, illetve a helyezést illetően annyi, hogy 'Nyertem', 'Egyvalaki megelőzött' és 'Ketten lőttek nálam jobban'. A Lengyel Kupa összesítettjét természetesen Radek nyerte meg, én viszont elgondolkodtam azon, hogy valóban érdemes-e jövőre indulnom érte. Ugyanis most ez csak egy verseny volt nekem, de ha jövőre mondjuk egy kupaeredményem múlik néhány ilyen szabálytalan célon, akkor esetleg seggbe lövök pár szervezőt, az meg kinek lenne jó?
Andreas meghívott jövő hétre Bujakówba, ugyanis a 11-i hardcore verseny elmarad, ők rendeznek egy 2x30 lövéses versenyt. Persze, főleg hunter lesz ez is, de talán lesz néhány FT-s versenyző is. Megkérdeztem, nem lőhetnék-e huntert is az FT mellett, mert szívesen kipróbálnám magam nappali hunterben is. Azt mondta, hogy végül is lehetséges, hogy a délelőtti és délutáni fordulóban is először HFT-módra lövöm meg a célokat, aztán FT-ben. A lényeg, hogy nyitottak a dologra, valahogy megoldják, hogy mindkét kategóriában indulhassak.
Fotóalbum: Gdansk, tengerpart
Nem maradt már pénzünk még egy éjszakai szállásra, így a verseny után megnéztük még a tengerpartot és aztán elindultunk haza. 16 óra út állt még előttünk, holnap kora délutánra jósolta az érkezést. Még volt annyi meglepetés, hogy hiába vettem ki a menőkéből a fizetős utakat, rávitt volna egy fizetőkapus autópályára. Ekkor kivettem a lehetőségek közül az autópályákat is, így szépen a kertek alatt mentünk hazafelé. Az egész éjszakát átvezettük Ágival felváltva, és végül két és fél órát lefaragtunk az időből, így reggel 10 óra tájban értünk haza. Meglepő módon nem is olyan álmosan, mint ahogy vártam. Ezzel a technikával akár két nap alatt is Angliában lehetnénk: első nap elmennénk majdnem Calais-ig, majd másnap délután már ott lőhetnénk az angolokkal a verseny előtti edzésen.
0 komment:
Megjegyzés küldése