Franciaország északnyugati tengerpartja a Côte d'Opale, az opálpart. Nevéhez híven itt az Atlanti-óceán áttetsző ezüst-jégkék, a part dimbes-dombos, a hosszú fűfélékkel borított parti szakaszt állandó szél kócolja, s a dűnék között apróbb-nagyobb, természetes strandok találhatók. Itt szerencsére nyoma sincs a Riviera nyüzsgésének és az ezzel együtt járó sűrű embertömegnek vagy a lelketlen felhőkarcolókkal és szálloda-láncokkal teleépített strandoknak.
Vannak helyette a kis parti öblöcskék-beugrók, ami a Csatorna túloldalán a 'cove'-nak felel meg, egyébként is Dover fehér szikláihoz nagyon hasonló itt a táj. Mivel érkezésünkkor az utolsó, indulásunkkor pedig az első bátortalan fényekkel búcsúzott és indult a nap, így tudom csak illusztrálni a hangulatot; az alábbi linken némi történelmi háttér is olvasható: Cap Blanc nez Escalles
Escalles egy pici üdülőfalu, a parton hófehér, emberléptékű családi házakkal, köztük-mellettük-előttük a strand, ahonnan már látni a Calais-ból induló óriási komphajókat is. Tengeri szél, végtelen horizont, körülötte a szinte érintetlen - és védett - parti táj, mintha itt a vásznat egy mozdulattal kifehérítették volna, hogy egy csupa üveg-hófehér, letisztult vonalú modern otthon színpalettájába is ideálisan illeszkedjen.
0 komment:
Megjegyzés küldése