Találati arány: Álló 25% / Térdelő 50% / Ülő 72%
Elbúcsúztunk a szállásadónktól, aki még szendvicseket is csinált nekünk, mivel a sietés miatt reggelit nem kértünk. Tegnap reggel Ági hosszasabban is elbeszélgetett vele, jártak Magyarországon is (egyébként sok angol járt már).
A M.A.D. (Maldon and District) lőterén első dolgom volt Holly-t megkeresni. Ágicza megint éppen besértődött valamin, úgyhogy én intézkedtem teljes angoltudásommal. Azért kiderült, hogy a tegnap esti üzenetemet már nem kapta meg, de ott helyben előkurjantotta Dan Eley-t, megkérdezte, hogy lőne-e velem, majd ellentmondást nem tűrően bejelentette a változást a szervezőknek.
A belövőpályán már tombolt a szél, és ahogy a többiek elmondták, itt mindig ilyen az idő, ha nem ilyenebb...
Voltak kint papír célok is, próbáltam kifigyelni a szelet és valami rátartást kikalkulálni, de nagyon sűrűn változott, csak tippelgetni tudtam.
A lőállások egy nyílt térségen vonultak végig, 20-30 méterre voltunk a fáktól, amikre a célokat rakták. Sok cél volt a fákon is, még nagyobb szélnek kitéve. Ez eredetileg hunter pálya, de azért megoldották, hogy legyen elég 50 m feletti cél is, ezek átlósan voltak vagy mélyen bent az erdőben.
Az első céloknál rögtön beszoptunk pár hibát, Dan és én is két nagy krumplival alapoztuk meg a mai hangulatot. De legalább most láttam, mennyit visz el a a szél, és utána már néha eltaláltam azért a célokat. Sajnos, kihagytam pár könnyebbet is, Dan kezdett már elhúzni előttem.
A sarok (Hell's Corner, hehe) felé már belehúztam, jó tizenöt célt azonos eredménnyel lőttünk le mindketten. Ezek is nehéz célok voltak, de szélvédettebbek. Persze, a sarokból még volt egy lövés átlósan vissza a legelső fák egyikére, azt mindketten csak eleresztettük a szélbe, még a sziluettet sem találtuk el...
Az álló célok nem mentek ma jól, egész könnyűeket is hibáztam, 1-et lőttem le a 4-ből. Térdelőből 2-t, az egyik egész távoli volt a vége felé, de a végeredményen ez már nem sokat segített. Általánosságban azt mondhatom, hogy a legtöbb célnál alábecsültem a szél hatását, emiatt ment ki a killzónából a lövés, és sok találatnál is éppen csak benne maradt. Ha minden célnál rátettem volna még egy mildotot, dobogós is lehettem volna azzal a 3-4 plusz találattal.
Közben a dombtetőn lovak legelésztek, nagyon hangulatos volt a környék, bár a tegnapi eső miatt sáros-tocsogós volt az egész versenypálya. A széltől eltekintve szép idő volt, napsütéssel meg minden.
Dan viszont nem hiába volt világbajnok valamikor, megnyerte ezt a versenyt is, 31 ponttal a 40-ből. Figyelmesen szemléltem, hogy lő, videóztuk is suttyomban. Az egyik, ami feltűnt, hogy a karjára fektetve lő, ezt már nagyon kevesen csinálják. A másik pedig a puskaszíj használata, az álló és térdelő lövéseknél azzal stabilizálta magát, és le is lőtte mindet.
Végül is 26 ponttal végeztem a 12-15. helyen, egy jó erős eredmény, de nem kiemelkedő. Nagyon sok egyenlő pont volt, minden hiba 4-5 helyet jelentett a sorban. Csak Dan lőtt 30 pont felett, a verseny elején kérdeztem tőle, hogy mennyi lesz itt a várható legjobb eredmény, azt mondta, hogy 30 pont felett már nagyon jó lesz. Hát, igaza lett. Craig is annyit lőtt, mint én, pedig ő ide valósi, ez azért vigasztaló volt.
A verseny után még beszélgettünk a délkeleti kollégákkal, majd Maldon városa felé vettük az irányt.
Maldon-ben végigsétáltunk a kikötőn és egy parkos részen, nézegettük a hajókat, hangulatos kis városka ez is.
Fotóalbum: Maldon
A Dowry Hill-i versenyt, ahogy várható is volt, átrakták január 31-ére.
0 komment:
Megjegyzés küldése