Az én csapatomban egy német volt, Michael, akinek itt lőtt ma a felesége és a két fia is. Az összes családtag felismerhető sajátos lövési stílusukról, ugyanis szembe ülnek a céllal és az összezárt térdükre tették a puskát. A másik társunk egy orosz volt, Dimitrij. Mindketten Steyr puskával lőttek. Ahogy elnéztük a belövésnél a népet, főként Steyr és Walther puskák vannak, de egyre több a Feinwerkbau is.
A pályák nem okoztak nagy meglepetést, végül is tegnap már láttuk őket. Messzi célok, csupa 40 mm-es, de 30-35 métertől indultak a távok. A számozásos rendszert hamar megfejtettük, hogy voltaképpen egyre távolodó célokat jelöl, de ettől függetlenül becsúszott egy durva sorrendtévesztés, ami két pontomba került. Ezen kívül még nyolc célt hibáztam el, úgyhogy 40 ponttal zártam a mai napot. Michael sem lőtt rosszul, az orosz srácnak viszont még gyakorolnia kellene, rettentő lassan találta meg a célokat, és többször ki is futott az időből.
Ahogy végeztünk a Klasse 1 futammal, benyomtam egy kis szendvicset és mentünk belőni délutánra. A tegnapi futóvadas pályát megkaptuk mára is, Ágicza délelőtt kirakta a céljainkat és ott gyakoroltak a magyar 7,5 J-osok. Leültem, lőttem egy kicsit, majd jött Ági, hogy végeztek a célok lefestésével és használható a hivatalos belövőpálya is. Ott is lőttünk egy kicsit, majd már kezdődött is a verseny, ezúttal a Klasse 3 jött, amit az öreg LGR-emmel lőttem. Ezúttal két német volt a csapattársam, a délelőtti fickó fia egy FWB 602-vel, és egy PS-es, egyedi agyazású HW-97K-val. Érdekes, hogy amúgy jobbkezes volt, de mivel lőni csak bal szemmel tudott, balkezes tusát használt és bal kézzel lőtt. Azt mondta, hamar meg lehet szokni. Volt egy nagy kutyája, szegény ott lihegett mellettünk a melegben, illetve próbált a gazdája fülébe szuszogni, mikor az éppen lőtt.
Ami azt illeti, nem sok 20 mm-es cél volt, és azoknak is a fele nem túl messze (azaz mindenki meglőtte), a versenyt a 20-25 m közötti, 15 mm-es célok sokasága döntötte el. Ezekből volt is sok. Minden pályán két cél volt, de minden második pályán 1-2-2 sorrendben kellett meglőni őket. Volt egy szabályos kör alakú izé (telihold? tatu hátulról?), ami elég morbid kinézetű volt, nem is sikerült meglőnöm egyszer sem. Voltak még olyan vicces dolgok is, hogy a 40 mm-es killzone-ban aszimmetrikus volt a szűkítés, a 15 mm-es lyuk a betét egyik szélében volt. Ezen a versenyen is 40-et lőttem, de Fecó 41-el megelőzött. Ágiczának nem volt szerencséje, az első két pályán valamiért centiket fölé hordott a puskája, és mire beállt a megszokott rendbe, már volt öt hibája, végül 30 pontja lett.
Este fél 6 felé végeztek a gyenge puskások, fél óra fűben heverős beszélgetés után átmentünk a szomszédos kínai étterembe és megettünk egy jó kis vacsorát. Még beautóztunk a városba, feltölteni a netre az eredményeket, aztán mentünk aludni.
0 komment:
Megjegyzés küldése