Az előző naphoz képest sokkal viharosabb volt a szél, de legalább a pálya ismerős volt, mert hogy ugyanazt lőttük ma is. A tegnap beharangozott nagy átrendezés abból állt, hogy a 'standing' és 'kneeling' táblákat áthelyezték a két leggenyóbb pályára, de egyébként minden maradt a régiben.
A délelőtti erős puskás forduló rögtön izgalmas jelenettel indult. Dimitrij egy közepesen nehéz pályán az első céllal eltökölt majdnem két percet. A másodikkal is jó háromnegyedet. Az utolsóra maradt kerek 15 másodperce, amire emberi számítás szerint nem lett volna semmi esélye. Ennek ellenére ezen rövid idő alatt megtöltötte a fegyverét, bemérte a célt, beállította a távcsövét, majd az utolsó előtti másodpercben le is lőtte a célt! Na, ez volt a katarzis, nem ami a görög drámákban folyik. Érdemei elismeréséül csapatunk neki adományozta a 'Man with the Steel Nerves' megtisztelő címet és megígértem neki, hogy eposzba illő hőstettét megörökítem írásban is, örök tanulságul az utókor számára.
Ma nagyon gyengén kezdtem a versenyt, a pályák negyedénél járva már 9 hibám volt. Akkor beláttam, hogy nem lesz ez így jó, és igyekeztem többet nem hibázni. Előbb is elhatározhattam volna ezt, mert utána a verseny felét meglőttem egyetlen hiba nélkül! Utána kihagytam egy célt, de mondtam Michaelnek, hogy kein Problem, tegnap is 40-et lőttem, annyi csak meglesz ma is, kétszer akkora szélben az is javulásnak tekinthető. Utána jött megint pár teli pálya, és amikor begyűjtöttem még egy hibát, Michael sájszézott a legelkeseredettebben, én pedig vigasztaltam, hogy ilyen a Field Target, ne vegye annyira a szívére...
A Klasse 1-ben nem lőttünk kiemelkedőt, és a magyar csapaton belül is maradt a tegnapi sorrend. A Klasse 3-ban viszont az első 5-ből 4 magyar volt! Fecóval lőttünk szét az első két helyért, méghozzá szakadó esőben. Egy 13 m-es madár a földön és a telihold 23 m-en, mindkettő 15 mm-es killzone-nal. Ezeket kellett meglőni a következő módon: madár állva, holdállat térdelve, madár térdelve, hold ülve. Átengedtem a választást Fecónak, így ő kezdte a szétlövést. Az első hármat leszedte, a negyediket fent hagyta. Én ugyanígy (de igazán nem azért, hogy adjak Ferinek még egy esélyt). A többi szétlövésnél azonnal, nagy különbséggel eldőlt a verseny, mi viszont a közönség ovációja közepette megismételtük a pályát, csak ezúttal mindkét célt állva kellett lelőni. Fecó a madarat leszedte, de a holdat fent hagyta. Elég búsan néztem a holdra, mert a verseny folyamán ülve négyből háromszor fent hagytam. De állva mégis csak lement a madár után, eldöntve ezzel ezt a szoros versenyt és még szorosabb szétlövést :-) Így hát a három éremből kettőt mi, magyarok vittünk el, és egy véletlenül oda keveredett német után megint csak két magyar jött!
A Nyílt Német Bajnokság 2008, Dorsten nemzetközi végeredményei:
Klasse 1 (16 J-os PCP puskák) 51 versenyzőből a 13-14. helyen végeztem 39+38=77 ponttal, a magyar versenyzők közül ez volt egyébként a legjobb eredmény,
Klasse 3 (7,5 J-os PCP) 20 indulóból én első lettem (40+39=79 pont), míg Ágicza a 11-12. helyen végzett (30+37=67 pont)
Ami a gyenge puskás pályákat illeti, a mai tapasztalataink alapján azt mondom: egyáltalán nem rossz az a 25 m-ig lövés, ha a killzone 15 mm, elvétve 20, és az álló-térdelő is ugyanilyen nehéz. Na, meg ha van egy kis szél is (Dorsten a német Ják, itt mindig fúj a szél). Pont ugyanolyan nehéz, mint a 40 mm 50 m-ig. Az eredményeimen is látszik, szinte ugyanazt a pontszámot lőttem erős és gyenge puskával is. Az ismétlés se rossz, ha minden második pályán kell csak, és ott is csak a második célra. Így nem volt unalmas, de mégsem kellett annyi célt állítani. Nem tudom, Béla benne lenne-e egy ilyen dorsteni rendszer szerint épülő PCP pálya kipróbálásában, ez aztán igazán nem volt sem unalmas, sem túl könnyű, főleg a 15 mm-es célok túlsúlyának köszönhetően.
A napot egy jól megérdemelt vacsorával zártuk a szálló éttermében, ahol a dobogós helyezettek egy-egy pezsgő közkinccsé tételével próbálták meg jobb kedvre deríteni a társaság többi részét. A jelek szerint ez sikerült is :-) A személyzet is átérezte a győzelmünk jelentőségét, mert érmenként egy-egy üveg pezsgőt kaptunk tőlük is ajándékba, ezen kívül a poharak felszolgálásakor egy kis tűzijátékot is begyújtottak komoly ünnepélyességgel, hogy emeljék az esemény fényét. A vacsora is finom volt, de Ágicza a végén szeretett volna palacsintát enni. Igen ám, de a személyzet nem tudta, mi a pancake, én meg nem tudtam a nevét németül, így Ági magyarázta nekik, hogy valami édességet, pancake, pancake. Mondtam neki, hogy ezek szerintem kurvára nem értették, mit akart. És úgy is lett, pár perc múlva kihoztak néhány kis tányéron csokoládét és aprósüteményt :-)
0 komment:
Megjegyzés küldése