Már ki volt építve a belövőpálya, de először a sziluettnek jártam utána. Kiderült, hogy a három forduló három meglövési alkalmat jelent, ki mikor ér rá. A verseny csak 20 lövésből áll, mégpedig úgy, hogy odaáll a lövő és 10 perce van meglőni a figurákat sorban, csirke-disznó-pulyka-kos, 5-5 darab mindegyikből. A lőállásokba oda is szegeztek 4-4 lövedékes dobozt, abba kell előre kirakni a lövedékeket, nehogy tévedésből többször is meglőjön valaki egy állatot. Ami érdekesség volt, hogy az egész verseny egy emelkedő pályán, magas állványokon volt, nekem meglehetősen szokatlan volt ennyire felfelé lőni. A szél is fújt, de azért gyakoroltam hősiesen. Az állatokat fél méteres zsinórral kötötték a bakokhoz, így nem kellett őket a földön keresgélni, és a bakon előre felfestett helyük volt, egymástól kellemes távolságban, ráadásuk még meg is voltak számozva, nem kellett keresgélni, hogy hol tart az ember! Mellettem Agnieszka gyakorolt, akinek a P700-asát már megcsodáltam a múltkor is. Most új, faragott fa tusában volt, de a régi tusát nem akarta eladni...
Mikor már eléggé belejöttem a lövésbe, szólt Dominik, a szervező srác, hogy akár lehetne is versenyezni. Gyorsan neveztem és indultam is. Annyira hirtelen jött az egész, hogy nem is a válogatott lövedékeimmel lőttem, csak a normál, dobozból kivett Heavyvel. Pedig nem ártott volna, 41 méteren már azért számít egy hibás lövedék is. Mindegy, a 20 célból 14-et így is leterítettem, 3+4+4+3 megoszlásban. Néztek is a srácok, a mai nap ez lett a legjobb eredmény, bár a lövészetvezető srác mondta, hogy ő is lőtt már ennyit. De ő majd csak holnap akar lőni, a verseny után. Ha már ott voltam, egy kölcsön kapott FWB P34 pisztollyal meglőttem a pisztolyos változatot is. Érdekes, itt mások a távok, míg a puskás távok 1,6-1,8x messzebb vannak a magyar távoknál, a pisztolyosok inkább könnyebbek: 9,14-16,46 méterig vannak, ezek feltehetőleg yardban kerek távok. A magyar 5-20 m-hez képest csak a csirke nehezebb, a többi mind könnyebb. A pisztolyt csak szemre tudtam belőni, valahová célozva és nézve, hogy leesik-e az állat. Így lett 6 találatom, a disznókból 3, a többiből 1-1. A kosokból a legutolsó esett le, annak is a lábát érte a találat. Jacek Jot, az itteni sziluett spíler, korábbi versenyek nyertese (egyébként HFT-s, azért nem találkoztam vele eddig) viszont 18-at lőtt. Akkor néztem ám, hogy itt mindenki távcsővel lő. Legközelebb én is így teszek majd, és lesz meglepetés... JJ puskával viszont lemaradt mögöttem, sorra hibázta a kosokat.
Maradtunk még egy darabig és a lengyelekkel beszélgettünk. Ahogy látom, mind kedvelnek és örülnek nekünk, és angolul elpöntyögünk valahogy. Ágicza még maradt beszélgetni a sziluett pályánál és megtudta, hogy náluk nem túl régi dolog ez a sziluett, kb. a fele mezőny szokta meglőni. A katona sráctól kaptam sört, beszélgettünk a sziluettpályánál. Aztán versenyen kívül lőttem még egy kört, de ez is 14 lett, szóval nem véletlen volt az előző eredmény sem. Utána átültem a belövőpályára, egy kis gyakorlásra.
Voltak kint papírok és a szokásos gyakorló célok, de volt egy újdonság is, sodronyon függő kis killzónák. Ezek csak lógtak lefelé és lövés után visszaálltak a helyükre. Különböző méretű korongok voltak, célok, 5-4-3-2 cm körüli átmérővel 33,5 méteren. Ülve nem volt gond egyik sem, de térdelve is megvolt mind. Először csak a nagyobbakra lőttem, de aztán valakinek meséltem a puskáról és hogy mit tud, és nézőközönség mellett persze meg tudtam lőni a legkisebbet is. Méghozzá olyannyira, hogy elengedte a hegesztés és elrepült a fenébe. Csak néztek... Nagyon jó volt ez a sziluettes gyakorlás, az ott felszedett rutinnal nagy király vagyok. 33 méteren a 4-5 centisek lazán lemennek, térdelve a 3-as is, egyszer még állva is. 40 méteren, papíron a 15 mm-es kör tetejében egybeszakadó lövéseket helyeztem el félkör alakban a kör mentén. Kicsit fölé megy ezek szerint, de lehet, hogy csak a vonal vonzotta a szememet. Vizsgálgattam a jelenséget, lődöztem belövés jelleggel és végül arra jutottam, hogy inkább lövőhiba lehet, mert nincs szignifikáns emelkedés.
Holnap reggel igyekszem kiismerni és dönteni. Annyi biztos, hogy 40 méteren jól meglőve egybeszakadó szórást tudok produkálni, a kiesők viszont 1-2 cm-t is elmennek, több irányba is. Úgy tűnik, a legfontosabb még mindig a jól leadott lövés. Már alkonyodott, mikor elköszöntünk a társaságtól, ők az éjszakai HFT-versenyre készülődtek, mi pedig mentünk a szállásunkra.
A szállót kis keresgélés után megtaláltuk, és a múltkorihoz képest fenséges, bár az ára is teljesen nyugat-európai színvonalú.
0 komment:
Megjegyzés küldése