A lánya, Emilia tolmácsolásával Andreas, a verseny fő szervezője is elbeszélgetett velünk. Ő már korábban is nagyon örült nekem, most szervezőként különösen. A belövés egész jól ment, ha nagyon odafigyeltem a lövésre, a helyére ment, de ha nem, akkor kicsit emelkedett.
Mivel 130 körüli versenyző volt, most is egy célos pályák voltak, a hunteresek 4 fős, az FT-sek 3 fős csapatokban. Velem Vojtek volt, aki Siepraw-ban a célok távolságát méregette a pályaépítéskor, és egy idősebb fickó, Mirek, aki jobbkezes létére egy balos Steyrrel lőtt, mert a balszemes. Az első pályák egy domboldalban voltak, az útról lőttünk befelé az erdőbe. Nem indult túl jól a verseny, rögtön az első célnál (25 mm-es 30 m körül) fölé lőttem. De nem csak én, Vojtek is és Mirek is éppen csak eltalálta, nekik is fölé ment. Utána viszont sokáig hibátlant lőttem, bár nem is volt túl nehéz a verseny, elvétve volt egy-egy nehezebb cél. Sajnos, éppen ezért volt nagy hiba az a legelső elrontott lövés.
Utána egy bunker jött, a tűző napon ülve lőttünk be a félhomályos betonbunkerbe. Feltűnően sok volt a 25-30 m körüli, 40 mm-es cél. Itt is egy ilyennek kezdtük, de aztán volt trükkösebb is. Lőttünk egy térdelőt, ez nem volt túl nehéz, 25 méteren simán leszedtem - csak megtalálni a sötétben, na az volt művészet.
A trükkös célt egy keskeny résen át kellett meglőni, persze ez sem okozott gondot. A hunteresek miatt csak 40 méteres lehetett, úgy is lőttem meg és lement szépen. A távolabbi céljaink külön céllal voltak megoldva, és mivel ezeket kékre festették, egészen hazai fíling volt. Nyolc cél volt 40-50 m között, egy kivételével mindet meglőttem.
Volt még egy érdekes cél a bunkernél, 40-es 15 méteren, amiben számunkra semmi különösebb poén nem volt, viszont a hunteresek lőállása kicsit arrébb volt, így ők csak a killzóna felét látták a falnyílás peremétől - vagyis választhattak, hogy lőnek biztos egy pontot a testére, vagy megpróbálják 2 pontért eltalálni a közepét, de ha megpattan a lövedék a betonon, akkor egy pontot sem kapnak rá.
Utána felmásztunk a bunker tetejére, és onnan lőttünk lefelé. Itt is voltak érdekes célok, nyílt mezőn is, de ment mindegyik. Volt egy lőállás, ahol egy raklapon ülve is alig láttunk át a korlát deszkája felett, nekem pár centim volt csak, de lecsekkoltam és leszedtem a célt, ami amúgy nem volt olyan nehéz. Mirek itt hibázott egyet, de egyébként nagyon jól lőtt, ez volt az egyik hibája, a másik egy álló a verseny vége felé, amit én viszont lelőttem. Az idővel viszont többször is gondban volt, egyszer kicsit ki is futott belőle, másik alkalommal nem rakott a puskába lövedéket és 10 másodperc alatt töltötte meg és lőtte le a célt - de megcsinálta!
Aztán újra erdős rész jött, az elején egy 40-es térdelő 7,5 méteren. A 32 MOÁ-ra még 2 mildotot kellett volna ráemelnem, de a cél ez nem sokat számított, mert a cél 8-10 mildot méretű volt a távcsőben, hatalmas csattanással dőlt le. Utána átlagos célok jöttek, sajnos ezt a versenyt is a HFT-re tervezték. Nekik biztos nagy kihívás egy 15-ös 18 méteren, de nekünk nem igazán volt probléma. Utána nem sokkal viszont volt egy olyan cél, amire nem láttam rá rendesen a belógó ágaktól, el is ment a lövés. Az utána lévő 46 méterest is elrontottam, viszont kerestem egy pályabírót és megóvtam a célt. Előkerítették Andreast, aki megnézte a puskámmal a célt. Mivel a szabályaik szerint (náluk MINDEN pozícióból látszania kell a célnak) kivették a versenyből. A cél amúgy nem volt nehéz, 35 mm 20 méteren, a faág nélkül csukott szemmel is meglőttem volna. Utólag visszagondolva, simán meglőhettem volna térdelve is, de ez így volt a biztos megoldás. Volt még egy vicces pálya, ahol egy hintán ült a cél. Nekem könnyű dolgom volt vele, mert én kezdtem a sort és előttem a hunteresek nem döntötték le. Viszont utánam nagyon-nagyon óvatosan húzták fel a többiek, mert kicsit lengedezett a hintával. Mondjuk, így sem volt nagy kunszt lelőni, de határozottan vicces volt a helyzet.
Aztán kezdtük újra az 1-es pályától. Itt volt még egy hibám, amit sajnos eltaktikáztam. Nyílt terepen, völgy felett volt egy 40 méteres cél, ahol addig vártam a szélcsendre, míg végül durva szélben kellett meglőnöm, el is ment a lövés. Ha azonnal meglövöm az enyhe szélben, akkor elég biztosan meglett volna, de hát így jártam, végül is ezek azok a tapasztalatok, amiket valóban csak egy versenyen lehet megszerezni. A maradék pályákon már nem hibáztam, bár volt egy elég kicsi cél, aminél igencsak aggódtam. Utólag kiderült, hogy 28 mm volt 30 méteren, csak a sok 40-es cél után rémisztően kicsinek látszanak a kisebbek. Magyar versenyen ez egy átlagos cél lett volna... Volt még egy 24 méteres álló, ezt viszont csak én lőttem meg a csapatunkból. Az utolsó cél 40-es volt 27 méteren, nagy megkönnyebbüléssel döntöttem le.
Van egy mozgássérült srác is, akit az apja tologat a lőállások között, és huntert lő a kerekesszékből. Emlékszem, a német fórumon egy kerekesszékes érdeklődőt finoman, de inkább eltanácsoltak az FT-től, itt meg amennyire lehet, segítik. És itt is voltak elég meredek helyen lőállások, mégis felvitték valahogyan a sporttársak.
Három hibával zártam végül a versenyt, összességében elégedett voltam a teljesítményemmel. Már a kocsi árnyékában pihengettünk Ágival, mikor jött egy szervező, hogy én lettem a 3. helyezett. Közben lezajlott a sziluettlövészet is, a verseny után lőtték a legtöbben, szerintem nem csak az idő miatt, hanem mert féltek túl hamar lőni. De senki sem lőtt 11-nél többet, úgyhogy ezt én nyertem meg a tegnapi 14 pontommal. Dominik is csak 11-et lőtt. Szerintem bejátszott a dombnak fel lövés is, páran itt tudtak máskor 14-15 körül lőni, bár akkor én meg talán meglövök 16 körül. És nekem volt egy kis időm gyakorolni is, szóval nem bánom, hogy nem halasztottam a verseny utánra. Azért lőttem ma is egy kör sziluettet, az eredmény - mondanom sem kell - ismét 14 lett, demonstrálva, hogy ez nem véletlen, hanem tényleg ennyire vagyok hitelesítve ezen a hétvégén. Rengeteget segített ez a sziluett, olyan biztosan lőttem meg az állókat és a térdelőket, mint előtte még soha. Ezentúl minden verseny előtt fogok sziluettet is gyakorolni, mégpedig ezekre a lengyel távokra. A verseny viszont kicsit túl könnyű is volt, csak 2 álló és 3 térdelő pályával, és igen sok 'kötelezően meglövendő' cél volt, amik szinte nem is számítottak bele a végeredménybe, mert mindenki meglőtte őket.
Elhoztam az 50 méteres belövőlapomat, elég szépen benne maradtak a 40 mm-es körben. Mellette látszik a többiek (csak FT-sek, a hunter csak egy távra lőtt be és 50-re nem is lőttek egyáltalán) eredménye, kicsit szétszórtabb. De lőttem a 4 centis sodronyos célra is 33 méteren. Elég volt arra gondolnom, hogy hiszen ez kicsit nagyobb is a pulykánál, és 6-szor egymás után leszedtem. Térdelve természetesen akárhányszor, az ámuló nézők nagy csodálatára.
Próbálgattunk puskákat is, Ágicza itt éppen egy Daystate puskával lő, a lengyel fórumon valami olyan felirattal szerepelt a kép, hogy 'ifjú farkasok'. Nagyon könnyű puska volt, alig nehezebb Ági CZ-200-asánál. Szerintem túl könnyű is, de hunterre, megtámasztásból lőve egész jó lehet.
Nagy ebédet kaptunk, szerintem nem volt annyira jó, mint a múltkori ismeretlen étel Sieprawban, de azért lenyomtuk. A maradék szendvicseket megkaptuk a büfésektől, a hosszú hazaútra való tekintettel.
Az éjszakai hunter verseny győztese egy igen esztétikus, fluoreszkáló WC-ülőkét kapott. Rajta a felirat valami olyasmi, hogy 'Koszorú az Éjszaka Bajnokának'. Azt hiszem, a dolog alapja egy lengyel szójáték, a 'nocnik' egyszerre jelent éjszakát és éjjeliedényt is. Átadását mindenesetre nagy ováció kísérte :-)
Mivel itt a hunter a fő szám, utána rögtön az FT-t hirdették ki, és mikor Andreas bejelentette, hogy a Magyarországról érkezett Andrasz Fekete-Moro lett a harmadik, hatalmas tapsot kaptam a társaságtól, ami igen jólesett. És az is kiderült, hogy alig maradtam le a többiektől, mindketten csak egyetlen ponttal előztek meg és szétlőttek az első helyért. Szóval, Sziléziai Kupa III. hely, ismét a dobogón. Azt hiszem, ma tökéletes volt a hozzáállásom, nem is nyerni akartam leginkább, csak tökéletesen lőni. Ami külön öröm, hogy Radeket is megelőztem két ponttal. Jól sejtettem, hogy az állók nem mennek neki annyira, sziluettben is csak 8 pontot lőtt. De az is a mai nap egyik eredménye, hogy a németek után már a lengyeleknél sincs olyan versenyző, akit ne előztem volna már meg legalább egyszer.
A sziluett oklevél átadását csak a következő, szeptemberi versenyre tervezték, de mivel azon nem leszünk ott, Andreas most ideadta. Utána még Emiliával és a gyönyörűséges kishúgával beszélgettünk a versenyekről. A fő gondjuk az, hogy ennyire sokan vannak. Abban egyetértés van, hogy szét kellene választani a mezőnyt, csak a módja nem alakult még ki. Náluk is úgy van, hogy 'három lengyel - négy párt'. Az FT-sek 20-25 fős tömegének külön választása nem segít a 110-120 fős hunteres tömegen. Vagy területi alapon kellene szétosztani őket, vagy eredmények alapján, de ezt még nem tudták eldönteni. Aztán beszélgettünk a pályaépítésről, ezt a versenyt a legjobb lengyel pályaépítő tervezte. Mondtam, hogy FT-re kicsit könnyű volt, de a huntereseknek láthatólag tetszett (bár náluk is nagyon jó eredmények születtek). Hívtak, hogy lőjünk itt máskor is, ha erre járunk. Szerintem fogunk is még, tetszett a helyszín is és a hangulat is nagyon jó volt. Megint utolsónak indultunk útra, már csak néhány szervező maradt, pályát bontani. Érdekes, hogy ennyi versenyző nem bont pályát, 130-an percek alatt szétkaptuk volna az egészet.
Hazafelé alig találtuk meg az utat a sok útlezárás között, aztán mentünk erdei földutakon át is (amit Ágicza hisztérikus sikoltozással kísért), remekül elszórakoztunk (főleg én).
0 komment:
Megjegyzés küldése