2009. augusztus 28., péntek

K-RGS Kupa, Czerwona Góra, 0.nap

Erre a versenyre könnyen találtunk szállást: a szervező, Robert egyik barátja (szintén lövész) a közelben lakik és meghívott magához. Már nagyon lelkes, 'egy NAGY ÜVEG żubrówkával' (spéci lengyel vodkaféle) vár minket. Ahogy elnézem, nagyon lelkes, örömlövészkedő társaság van arrafelé. Ma délután építik a pályákat és lehet belőni is, felkínáltam a segítségünket és a távmérőt is, ha kell. Volt egy olyan érzésem, hogy ez inkább örömlövészet lesz, mint vérre menő meccs, de talán nem is akkora baj ez. Robert aláírásában az áll, hogy népszerűsítsük a sziluettlövészetet, erre rá is kérdeztem, és valóban :-) Azt nem tudni, ezen a versenyen lesz-e sziluett, az állatkáimat mindenesetre felkínáltam, ha szükség lenne rájuk.

Szinte percre pontosan délután négyre értünk oda, amikorra Roberttel megbeszéltük, hogy kezdik a pályaépítést. A kőbánya pont olyan volt, mint amilyennek a fotók alapján elképzeltem, talán csak kicsit kisebb átmérőjű, viszont nagyobb magasságokkal-mélységekkel. Már csak ezért a látványért is érdemes volt eljönni. A kő itt vöröses, innen is kapta a nevét, mégpedig mészkőszerű törmelékeket fog össze valami vöröses puhább kőzet.


Robert még nem volt ott, néhányan készülődtek a pályaépítéshez, tőlük kaptunk gyakorlócélokat és a középső katlanban kiraktuk őket. A legtávolabbi cél kicsivel 50 m felett volt és oda hajtottam a killzone elé a 25 mm-es szűkítőt is. Ennek ellenére a legtöbb lövésem talált, egymás után szedtem le és állítottam vissza a 3-4 cm-es oldalsó pedált meglőve.


A 40 méter körül kirakott célomat sajnos nem láttam a terep hajlásától, 26,4 méteren viszont egy centin belül lőttem (ld. az alábbi képen). Lőttem még párat egy 12 méteres pörgőcélra is, az első két lövés a centis korongon kicsit jobbra és lefelé ment, de aztán a maradék festékes harmadra céloztam és telibe találtam. Utána még kitettem egy pörgőt 35 méterre is, ez egész jól ment állva és térdelve (ülve nem is láttam rá a növényektől...)


Amíg belőttünk, mellénk telepedett egy újonc lövő is. Karolina egy kis CZ-vel nyomult, míg a párja hegymászó-felszerelésben a sziklák tetején mászkált és telepítette a célokat.


Aztán megérkezett Robert is, de a segítségünk felajánlását elhárította, mert hogy vendégek vagyunk. Megtudtuk a holnapi verseny rendszerét is, csak 20 cél lesz, amiket kétszer lövünk meg, közte egy kis ebédszünettel. De aztán mégis lejött később a belövőpályára, hogy ha áll még az ajánlat, akkor kellene egy kis segítség. Felmentünk a legfelső szintre és hosszában csináltunk egy nehéz pályát.


A 49 méteres FT-célt azonnal le tudta verni a talajba, de a 41 méteres HFT-célnál csak az ötödik helyen talált annyi termőföldet a sziklán, ami megfogta a szögeket.


Aztán jöttünk lefelé a hegyről, kiraktunk egy 25 mm-es célt 8 méterre, de ez inkább csak a huntereseknek volt kihívás, nekünk az FT-ben nem igazán. Utána 10 méterre ki akart rakni egy 40-es célt állónak, erről lebeszéltem és javasoltam neki a 25 mm-t, az még meglőhető, de mégsem potya cél. Robert kérésére lemértem még egy távolságot a lézerrel, ez kereken 96 méter volt, a kocsiktól a sziklafal egy feltűnő pontjáig. Kiderült, hogy ide üres lövedékes dobozokat és üvegeket szoktak kirakni és azokra lőnek a hunteres srácok.


A távolból láttunk egy furcsa, három tornyú várat. Amint megtudtam, a PFTA kupafordulókat nem itt a kőbányában tartják, hanem a vár körüli domboldalban van a verseny. Legközelebb csak jövőre lesz ott kupaforduló, de már előre meghívtak rá. Ha egy üzlet beindul...


Holnap a két forduló között át lesznek téve a lőállások, 2-3 méterrel előrébb vagy hátrébb, hogy azért ne legyen olyan egyszerű a dolgunk. Amúgy nem volt sehol sem álló vagy térdelő pálya kijelölve, egyszerűen ami csak állva látható, az az álló pálya, vagyis csak kikényszerített testhelyzetek lesznek, előírtak nem. Csináltunk még egy 40 mm-es térdelőt 10 méterre és egy 15-öst 19 méter távolságban. Mire végeztünk, már a katlanban is kezdték kirakni a célokat, csak egyetlen lövést tudtam leadni az 50-es célra, de az talált :-)

Megjött Jurek is, hatvan körüli, jó fej fickó. Ágit elvitte a lakásához, hogy bepoizhassa a menőkébe, de voltaképpen az első sarkon jobbra, tényleg pár száz méterre lakik a lőtértől. A belövés befejeztével el is mentünk hozzá, és tényleg tartogatott nekünk egy egész üveg lengyel Zubrówka vodkát, mi egy nagy üveg Tokajival ajándékoztuk meg. A vodkában egy szál bölényfű is van, és igen ízletes, bár meglehetősen erős.

Jureknél volt két barátságos cica és három újszülött kölyök, akik kicsit enyhítették a macskaelvonási tüneteinket. Jurek már a holnapi versenyre főzött, ő volt ugyanis a hivatalos szakács, Andrzej kollégája pedig, aki szintén nála aludt, segített neki. Egész jól elbeszélgettünk angolul (a német nyelvet nem annyira kedvelik errefelé). Csak kirakodtunk, és aztán rögtön mentünk is vissza, mert meghívtak egy kis esti partira az éjszakai hunter előtt. Úgy gondoltam, hogy ezt kár lenne kihagyni, és igazam is lett. Kis parázs felett virslit sütöttek roston. A vodkát testületileg elpusztítottuk, és mi is beszálltunk egy két literes Kőbányai sörrel. Tudtam ugyanis, hogy a verseny helyszíne egy öreg kőbánya, hát készültem én is. Mikor elmondtuk nekik, ezzel is ajánlgatták egymásnak tovább, hogy 'köbanyai - kamieniołom, haha'.


Az éjszakai HFT viszont csak örömlövészkedés volt, nem rendes verseny, a pontokat sem számoltuk. Négyen indultunk neki, én az egyik srác puskájával lőttem. Az első cél egy közeli álló volt, azt lelőttem. A következő térdelőt már nem, az első nagyon magas 30 méterest meg sem kondítottam, a következőknél viszont legalább 1-1 pont meglett, a közelebbiket pedig irtottam én is. Nem is volt olyan nehéz, elég erős lámpákat használtunk. Volt egy autóreflektor is, övtáskában hordott akkumulátorral, na az szinte nappali fényt adott - de a puskára felrakott lámpákkal is meg lehetett lőni, a frissen festett sárga killzónák világítottak a sötétben, az életlen kép ellenére is elég jól tudtam célozni. A lámpákat úgy tették fel a távcsőre, hogy egy műanyag X alakú rudacskát tettek a lámpa és a távcső közé és egy tépőzáras gumis szalaggal fogták össze. A puska a röppálya tetejére volt belőve, csak ráemelni kellett 35 m felett és 20 alatt, de a legtöbb esetben az összes szóba jöhető mildot benne volt a célban. Illetve, nem rendes mildotok voltak, hanem egyfajta ballisztikai osztás, a szálkereszttől lefelé egyre növekvő közű pontok. Közben elkészült a sült virsli, visszamentünk és jó étvággyal megettünk párat. A vodkából már nem sok maradt, és a kőbányai is elfogyott.


A hegymászó fickó, akinek a puskájával lőttem, már nem jött ki újra, egy rugós puskás versenyző volt ott és egy Hubert nevű srác, a továbbiakban ő kölcsönözte nekem a puskát a versenyhez. Bár a pontokat már nem számoltuk, a lényeg a lövöldözés volt, illetve a célok megtalálása, mert a lőállásokat még nem építették ki, csak a zsinórok mutatták valamennyire a célok helyét. Ki is találtuk, hogy egy pont járhatna annak is, aki egyáltalán megtalálja a célt. Most a katlanban lent lévő célokat lőttük. Ezek nagyon meredeken lent voltak, nekem elsőre csak kimozdult félig a killzóna, de másodikra már telesen eldőlt. Aztán a rugós puskával is lőttem rá és azzal is 2 pontos lövés lett! A 19 méteren lévő 15 mm-est is elsőre lelőttem állva(!). Alig hitték el, hogy ez az első NHFT versenyem... Az persze nem tűnt fel nekik, hogy a szükséges ráemelést mindig ők mondták meg nekem, betudták az ismeretlen fegyver miatti bizonytalanságnak. A domboldali út mentén lévő álló először fent maradt, de aztán kiderült, hogy fél helyett egész mildotokban kellene számolni, és akkor viszont meglett ez is. A legfelső nyolc méteresre már csak három lövedékünk maradt, testvériesen elosztottuk és lelőttük azt is mind a hárman. 11 óra körül már haza is értünk Jurekhez.

Ott Jurek gépén megnéztem pár magyar és lengyel lövészeti fórumot, néztünk időjárást is holnapra (éjjelre mondott esőt, nappalra pedig 20 fok körüli hőmérsékletet). Ágicza hamar lefeküdt, és a fekete-fehér cica beágyazta magát mellé, ott aludtak kettesben. Én még megnéztem a Chairgunban a ferde szögben lövés korrekcióját. Azt még Karolina megmondta, hogy a katlan 6-8 méter mély, a sziklafalak pedig 12-15 körül vannak. Ebből csináltam egy kis kottát, hogy különféle távokon mennyivel kell alá célozni a ferde lövéseknél. A macskát kitettem a szobából és aludni tértem én is.

0 komment:

Megjegyzés küldése