Végre megtanultam a 'szia' lengyel megfelelőjét, 'scsejscs' vagy valami ilyesmi, egész profin mondogattam a lőtéren a lengyel kollégáknak. Élethű lehetett, mert páran abszolút természetesen köszöntek vissza.
A belövőpálya a katlanban volt, de nem volt túl széles a lővonal, ezért csak ellenőriztem a puskát és átadtam a helyemet a többieknek. A magasság tökéletes volt, viszont igen enyhe szélben, 8 méteren is jobbra mentek a lövések, ezért a pár napja a kertben beállított 2 click balra menő korrekciót most visszacsináltam. Az eredmény: 8 méteren lyuk a lyukban, 35 méteren egy alig centis kör, szelesebb időben hasonló kör kicsit arrébb. Távolabbra nem is lőttem, mentem inkább nevezni.
Összesen hat FT-s versenyző volt, én Vojtekkel voltam és a barátjával, aki eddig csak huntert lőtt és most Vojtek puskájával versenyzett ő is. Ági Ritivel és Axellel volt, neki jutott a két profi FT-s lövő.
Az eső már a csapatbeosztás közben elkezdett esni, de a verseny alatt végig esett, néha zuhogott is. Mikor elállt, akkor is csak azért, hogy helyette a szél fújjon. Vojtekék az első 5-6 pálya után fel is adták a versenyt, innentől Ritivel lőttem, míg Ágicza és Axel volt előttünk a másik FT-s csapatban.
Mint FT-s kisebbséget, a végére osztottak be minket, fent kezdtük a 19-es pályán. A 8 méterest persze agyonlőttem, de a 20-as pályán hiába tudtam a cél távolságát, nem ment le - de senki másnak sem az FT-ből.
Visszafelé menet meglőttük a 18-ast is, a földön fekvő állót, de elkapkodtam és elhibáztam. Volt egy magas füves pálya, amit még Ági is meglőtt ülve, de nekem elvitte a fű a lövésemet. Térdelve egész biztosan meglett volna. Ezért, ebből okulva, amikor a 10-es pályán szinte 45 fokban lefelé kellett lőni, nem kockáztattam, meglőttem térdelve és le is ment. Ritinek hiába mondtam, hogy ez térdelő pálya, ülve lőtte meg és elhibázta.
Egy másikra ülve nem láttam rá a sziklaperemtől, térdelve viszont nem hajoltam eléggé előre, így hiába adtam le egy magabiztos, szép lövést, mégis a kőbe ment. Riti ezt is ülve lőtte, de elhibázta. Utána már szinte csak egyszerre hibáztunk, egy nagyon távoli lentit mindketten 48 méternek mértünk, de nem lőttük le, egy igen szeleset, a szikla szélén ülve viszont mindketten leszedtünk. Az eső úgy esett, hogy csak a hibákat írtuk 2-3 pályánként. A 19 méteres 15 mm-esnél olyan párás volt a távcsövem, hogy szinte vakon lőttem, alig láttam a szálkeresztet és a killzónát is. A vicc az, hogy Riti is elhibázta, szerintem ő már izgult is kicsit a vége felé. Visszamentünk még az állóhoz (Ági azt már kihagyta, ment átöltözni a kocsihoz). Axel ülve elhibázta, Riti viszont térdelve meg tudta lőni.A magasan fent levők mind jól mentek, és volt egy érdekes tapasztalatom: ahogy emeltem a puskát a magasba (25-30 foknak tippeltem, látva a többiek puskáit), egyre inkább lemászott oldalra a célról. Nálunk nagyon ritkák az ilyen extrém magas célok, ezért ez nem tűnt fel, visszaerőltettem a puskát a célra és meglőttem valahogy. Itt viszont eleve ferdén ültem be, és ahogy hajoltam hátra, akkor került a látómezőmbe a cél, és egész kényelmesen, biztosan tudtam meglőni.
Az eső rendületlenül zuhogott. Ági az autóban kígyótestű mutatványok sorozatával tetőtől talpig átöltözött, és már nem is akart visszamenni a második körre. Elmentünk enni, a chili tényleg remekül sikerült, azt majszoltuk és latolgattuk az esélyeket, hogy lesz-e második forduló. Esett az eső, mint állat, többen már el is pakoltak, úgyhogy végül a szervezők lefújták a meccset, az első 20 lövéses kör alapján hirdetnek eredményt és kész, semmi értelme még jobban szarrá áznunk.
Még ettem, mikor jött Riti, hogy hat hibánk van mindkettőnknek, de inkább az evés érdekelt, ezt a témát későbbre halasztottam. Azért az elmond valamit a pályaépítői képességeimről, hogy a hat hibámból három az általam menedzselt néhány pályán volt, és az összes többin a maradék három... Aztán kiderült, hogy Axel kollégának is 14 pontja van... Mondtam Ritinek, hogy nézzen már körül B+, legyünk mindhárman első helyezettek és kész. De a szervezők eredményt akartak látni, ezért persze az lett a vége, hogy mi hárman szétlövünk a három dobogós helyért. Az 1-es pályán kezdtük, 7,5 méteres 25 mm-es álló. Ritivel lelőttük, Axel nem, így ő lett a harmadik. A második körben mindketten megint meglőttük. A magasban lévő célok pályáit már elbontották, ezért javaslatomra a völgy mélyén fekvő nevezetes 10-eshez mentünk, hogy azt lőjük meg térdelve, majd ha az nem dönt, akkor állva. Itt Riti azt kérte, hogy kezdjem én, térdelve meg is lőttem, neki viszont nem sikerült. Azt hittem, ezzel vége is, de mondta, hogy állva is meg kellene lőni. Hát jó, ugyan egészen elöl kellett fognom a puskát, de meglőttem állva is, ezt látva Riti rögtön gratulált és siettünk vissza a fedezékbe, mert persze még mindig esett.
Már korábban is feltűnt, hogy sokan mennyire nem szeretnek elsőnek lőni. Ennek szerintem több oka lehet, de csak egyetlen racionális van: ha nem elsőnek lő az ember, akkor ha a másik esetleg ágat lő vagy más váratlan hibába fut, abból tud okulni. Ezek a lövők szorgalmazzák az állandó forgást a kezdésnél, mert azt mégsem kérdhetik, hogy mindig ők legyenek a másodikak a sorban. De profi lövők között nem igazán szempont a másiktól való tanulás, tehát inkább lelki eredetű lehet a dolog. Miért olyan jó másodiknak szétlőni?
A díjkiosztásnál volt némi kavarodás, mert először tévedésből Áginak adták a harmadik helyet, csak aztán kerítettük elő Axelt és állt dobogóra a három 14 pontos harcos. Most lehet éppen mondani, hogy nem volt túl nagy FT-mezőny, de elég kemény volt ez a verseny, 2-3 biztos cél volt csak, szóval legalább olyan nehéz volt ez a 20 cél is, mint a 40 cél Bujakówban, hiszen ott a fele csak pihentető töltelék volt.
Hubert, akivel tegnap éjszakai huntert lőttünk, reggel nézegetett és nagyon ismerősnek talált. Mondtam neki, hogy Morskóban harmadik voltam, akkor ugrott be neki, hogy a fotókról emlékszik rám. Amikor már indultunk hazafelé az eredményhirdetés után, éppen jött velünk szembe és mondta, hogy most már nem csodálkozik azon, hogy olyan jól lőttem a puskájával. Búcsúzóul még szétosztották a maradék kaját a messzebb lakó versenyzők között, így mi is kaptunk egy kenyeret, gyümölcslét, még egy rúd szalámit is. Az alább látható ukrán 'Gyeszant Szpecnaz' sör pedig az első helyezett különdíja volt :-)
Kb. 80 km-t autóztunk délnyugat felé a szállásig, amit még tegnap találtunk útközben, Krakkótól kicsivel északra. Ez főként lovarda, de vannak vendégszobáik is. Még mindig esett az eső, úgyhogy nem mentünk sehová, csak olvastunk és a blogot írtam, meg a verseny tapasztalatait elemezgettük.
Az biztos, hogy a lengyeleket is meg lehet verni, és minél jobban kiismerem a helyi szokásokat és pályákat, annál nagyobb eséllyel fog ez menni. A magyar OB nem tudom, mennyire fog nekik menni. A morskói versenyen és a német bajnokságon, amik jobban közelítik a magyar versenyek céleloszlását és nehézségét, Radek kivételével sehol sem voltak, messze megelőztem őket. A többi magyarral viszont kb. egy szinten voltak, tehát azért ott lesznek a lengyelek is az open verseny élvonalában.
Pár embertől rendszeresen hallom, hogy 'az FT technikai sport', ezt is főleg abban az értelemben, mint indokot a legújabb izék megvásárlására. Én meg azt mondom, hogy persze, kell egy bizonyos szint, de érdekes módon, a lengyelek egy öreg Steyrrel vagy Dominatorral és egy nagy Nikkóval is ilyen jól lőnek, míg a hazai csodapuskások évekkel ezelőtt túlléptek ezen a technikai szinten és mégsem jutottak előrébb a nemzetközi versenyeken. Az FT ugyanis szellemi sport! Egy olyan versenyen, ahol mindenkinek csodapuskája van, ott is csak egy valaki nyeri meg. Mindenkinek megvan a lehetősége, de valaki aznap mégis jobban csinálja, mint a többiek. És ott már semmi szava nincs a technikának, csak a lőtudás és a lélekjelenlét számít. A nemzetközi versenyzést is meg kell szokni: hogy az ember utazik, idegen nyelven beszél, ismeretlen helyen alszik, ismeretlen helyszínen keresi a WC-t az utolsó percben, stb. Ezért is jó a helyismeret, én például, ha jövőre komolyan végiglövöm a Lengyel Kupát, a fele helyszínen már lőttem és ismerem a dolgokat. Nem döntő dolog persze, de a sok kis apró előnyből lesz a végén a siker.
0 komment:
Megjegyzés küldése