2009. augusztus 11., kedd

Fenntarthatóság...

Rendszerint augusztus közepére szoktam belefáradni az ismétlődő kerti teendőkbe, és ilyenkor muszáj mindig valamivel megokolnom, miért is vettem a nyakamba egy ekkora és ilyen aprólékosan beültetett díszkertet, aminek a fenntartása bizony idő és energia. Amit persze a kert nem elhanyagolható virágözönnel hálál meg, csak legyen az embernek ideje fényképezni is:




És persze, azt nagyon tudnám élvezni, ha úrilányként csak az elhervadt rózsafejek leszedegetése és a reggeli séta lenne a kötelező menüpont, és a kertészcsapat meg minden egyebet megcsinálna helyettem... :D



Fenntartásilag hetente bizony időt szánni a gyomokra, mert ilyenkor még mindig kel az újabb és újabb nemzedék, amit valahogy féken kell tartani, bár erre azt hiszem, rendszeresíteni fogom az ablakmosó spriccflaskába töltött Glialkát, mint az egyedüli hatékony és tartós megoldást. Agyagon ugyanis lehetetlen úgy gyomlálni, hogy minden diribdarabkáját maradéktalanul kiszedjük bármiféle gyomnak, betörve meg mintha nem csináltunk volna semmit, két hét múlva ugyanúgy ott 'díszlik' a gyom. 


Ezen kívül a locsolás és a heti fűnyírás a kötelező program, pár óra mindkettő egy-egy délután, amit az ember vagy nyűgnek, vagy kikapcsolódásnak él meg, vérmérséklettől függően. Valamit valamiért... Én ezért a látványért csinálom (még mindig):


Ugyanis a kerti tó a legkevesebb munkával fenntartható, ám a legnagyobb öröm forrása számomra a kertben. Áldom a napot, amikor úgy döntöttem, hogy ha már ekkora a kert, akkor ide nekem a tavakat is... :)


Az idei év kulcsszavaként pedig megtanultam a címben szereplő fogalmat. Saját bőrön, igaz, mert úgy sokkal jobban bevésődik... :P

0 komment:

Megjegyzés küldése