Krakkó, szétlövés-elmélet

Tegnap egész este a verseny eredményeiről és tanulságairól beszélgettünk, utána pedig a blogot írtam, hogy ne maradjak el megint egy héttel. Reggel nem keltünk túl korán, ránk fért a pihenés az elmúlt két nap után. A szállásunk egy istálló felett volt, és igen olcsó volt (80 zloty). Valószínűleg azért, mert ez egy lovarda és a fő bevétel a lovagoltatás, a szállást pedig önköltségi áron adták. Ágicza érezte (vagy érezni vélte) a lószagot a szobában is, de engem nem zavart semmi ilyesmi. Megállapítottam még - a tréner lány fenekét elnézve (hosszan, merengve) -, hogy a lovaglás láthatóan jót tesz a női idomoknak.

Ezúttal sikerült parkolóhelyet találnunk Krakkóban. Ez sem ment könnyen, sokat keringtünk, de végül éppen előttünk állt ki valaki és mi rávetettük magunkat a helyre.

Először a krakkói várat néztük meg, elsétáltunk egészen a Visztulára néző bástyáig, ettünk egy hotdogot, majd indultunk az Óvárosba.

Mindenütt kis elektromos buszocskák és városnéző mobilok voltak, de a hagyománytisztelőbbek számára voltak rendes lovaskocsik is, bár a fiatal női kocsisok kissé furcsán festettek a bakon.

A házakon sok helyen láttunk állatos domborműveket kis falfülkékben. Ez itt feltehetőleg egy oroszlán, bár arckifejezése inkább egy bárgyú bornyú és Maci kutyánk feltételezett szerelmének gyümölcsére emlékeztet.

A főtér felé ballagva, pantominszobrot láttunk. Mozdulatlanul ült a helyén, de ha pénzt dobtak a poharába, fél percen át aktívan tevékenykedett, csupa jókat írt a gyerekekről a könyvébe, kezet fogott, megijedt vagy epekedett.

A főtéren a legjobban ez a kis templom tetszett, Szt. Wojciech temploma. Körülötte néhány nagy fával, nagyon kedves és emberközeli kis templomnak tűnt.

Fotóalbum: Krakkó

Hazafelé menet végig én vezettem, így idegbajos jelenetek nélkül telt az út.

Ami a szétlövés dolgát illeti, az úton próbáltam végiggondolni, miért nem kedvelik sokan az elsőnek lövést. Az egész mögött szerintem a verseny céljának totális félreértése áll, és az ebből levont hibás következtetés. Mert, akármilyen meglepően is hangzik, szétlövésnél (de a versenyen is) az ember nem a másik lövővel küzd, hanem saját magával és a célokkal. Persze, a végső cél a másik legyőzése, de mivel az FT-ben tiltott a csőgörbítés vagy az ütésváltás a vetélytársakkal, csak egyetlen módon lehet őket megelőzni: jobban kell lőni náluk. Ilyen szempontból tökéletesen mindegy, ki lő előbb. Aki magabiztos és jó lövő, annak bármelyik jó, aki nem, annak mindegyik hátrányos. Mert mik lehetnek az esetek? Nézzük a lövő szempontjából:
- Elsőnek lő és jó eredménnyel. Hamar túl van rajta, a másiknak elég egyet hibáznia és máris megvan a győzelem. Ha a másik sem hibázik, akkor jön a következő forduló. A végkimenetel tehát pozitív vagy semleges.
- Elsőnek lő és rossz eredménnyel. Feltehetőleg a kudarckerülő emberek ezt a helyzetet próbálják elkerülni, amikor ők már nem tudnak változtatni az eredményükön, és már csak a másik hibájára számíthatnak. Ráadásul, ha a másik is ront, még az sem győzelem, hanem csak egy újabb forduló, újabb feszültség. A végkimenetel negatív, vagy legjobb esetben is semleges.
- Másodiknak lő, az előtte lövő jó eredményt lőtt. Hátrány, hogy várnia kell, amit nem mindenki visel jól, viszont előny, hogy már ismeri a másik eredményét és ehhez mérten össze tudja szedni magát, ami esetleg segíthet jobban lőni. De fordítva is elsülhet a dolog, a stressztől előre feladja és a szokásosnál rosszabbat lő. Szerintem nagy hátrány, hogy ha jól lő, akkor is csak folytatódik a verseny, nincs akkora sikerélmény a jó lövésben.
- Másodiknak lő, az előtte lövő rossz eredményt lőtt. Ez annyiban segíthet, hogy tudja, mennyire végzetes vagy megengedhető egy hiba, jobban mer kockáztatni, vagy egyszerűen csak nyugodtabban lő.

Magyarul: látható tehát, hogy az egész csak lufihámozás, két versenyző közül mindig a jobbik győz, két egyformán jó versenyző közül pedig a kitartóbb és a jobb idegzetű. Aki a másik eredményétől függően lő jókat vagy rosszakat, annak valóban jó másodiknak lőni. Aki viszont megérti, hogy az eredményét csak ő lövi, és akár elsőnek, akár másodiknak lő, a legjobbat kell produkálnia, amit csak tud, annak voltaképpen mindegy, hányadiknak lő szét. Csak azért érdemes ekkor is ragaszkodni a másodikként lövéshez és pénzfeldobást kérni, hogy az ellenfelet demoralizálja, hadd kezdje esetleg máris vesztéssel a szétlövést... De a végeredményt nem szabad, hogy ez befolyásolja, mert az igazi ellenfél nem a másik lövő, hanem a célok. És egy szétlövésnél nem is az a legfontosabb, hogy végül megnyeri-e az ember, hiszen extrém nehéz céloknál sokszor a pillanatnyi szerencse dönt. Csak az számít, hogy megtett-e mindent a tökéletesen leadott lövésekért. Ha igen, akkor nyugodt lehet és sikeresnek könyvelheti el a szétlövést, az eredménytől függetlenül. Az egy másik kérdés, hogy a lőtechnikán lehet javítani, de a brilliáns technikánál többet ér egy közepes, amit viszont stresszhelyzetben, szakadó esőben vagy kánikulában is mindig tud hozni az ember. A legeslegokosabb pedig az, ha igyekszünk a verseny alatt több célt lelőni, mert akkor az egész szétlövés elkerülhető :-)

Este már ott várt Robert üzenete, aggódott a hazaérkezésünk miatt ebben az esős időben. Megnyugtattam, hogy minden rendben. Emíliának megírtam, hogy majd ha fordítja a pályaépítő Darioo-nak az észrevételeimet, referenciának megírhatja az az öt pályát, amit itt segítettem építeni és amiken ugyanannyi hibám volt, mint a másik tizenötön.