Mi a siker titka?

Van egy kérdésem, amit az elmúlt években több kiemelkedően jó lövőnek is feltettem, akivel közelebbi ismeretségbe kerültem a nemzetközi versenyeim során. Szinte mindig ugyanazokkal a szavakkal: Mi a titka a sikerének, és mit tanácsolna annak, aki szeretne olyan jól lőni, mint ő. Szinte mind készségesen válaszoltak is rá, és a tanácsaik meglehetően egybecsengenek:

• "Remélem, nem okozok csalódást, de az a nagy-nagy titok véleményem szerint nem létezik. Sok apró részletből áll össze az egész."
• "Több, mint 20 éve lövök FT-t, rugós puskával kezdtem. A legtöbb profi lövő a 80-as évek óta lő. A jó versenyzők egymást húzzák, és az igazán kemény versenyeket lőve lehet fejlődni."
• "Tudatosítsd magadban, hogy minden célt képes vagy eltalálni - a többi versenyző eredménye ezen nem változtat. Nekem 10 évembe került megérteni, hogy a célokat kell meglőnöm és nem más versenyzőket megverni. Csak a legutóbbi pár évben hittem el igazán, hogy legyőzhetem ezeket a profi lövőket, és amint elhittem, sikerült is."
• "Az én tanácsom a jobb lövéshez: ne a kellemes időben gyakorolj, hanem amikor fúj a szél. A szél és a szeles körülmények között való lövés a legfontosabb."
• "A szélre való rátartás titka? Nincs ilyen, csak találgatunk ('guessing'). Húsz éve lövök, ez alatt annyiszor találgattam és láttam az eredményét, hogy egyre jobb eséllyel tudom megbecsülni a szükséges rátartást."
• "Nincs titok, csak keményen kell edzeni és lőni mindenféle időben. Amikor a többiek bemenekülnek a klubházba, mikor igazán rossz az idő, te maradj kinn gyakorolni. Minél keményebb körülmények közt edzel, annál könnyebben lősz majd a versenyeken. Koncentrálj és ne hagyd, hogy bármi megzavarjon."
• "Mi a titok? Nincs ilyen. Én 20 éve lövök, na ez az, ami valóban segít. Láthatóan nagyon jó a lőtudásod, van megfelelő felszerelésed és lelkesedésed. Csak gyakorolj, de mindenekelőtt arra ügyelj, hogy élvezd a lövészetet; ha nem élvezed, nem fogsz jól lőni. És ne gyakorolj túl sokat. Ha sok versenyt meglősz, az segít a legtöbbet."

Szóval, sajnos nem úgy megy ez, hogy odamegyek és idővel ellesem a különleges titkot, amitől hirtelen világbajnok leszek. Nincs különleges edzésmódszer, nincsenek különösebb titkok sem. A legfontosabb az a rendszeresen visszatérő motívum, hogy az illető 15-20-25 éve lő. Ennyi az egész.

Illetve, azért van egy lényeges különbség az angliai lövészéletben, amit Európában nem lehet megtalálni: azt a tényt, hogy minden nagyobb versenyen ott van 20-30 olyan lövő, aki képes megnyerni azt a versenyt. Én is egy vagyok közülük, ez a jó hír. A rossz hír pedig az, hogy ők is mind meg akarják nyerni, és végig a topon kell lenni annak, aki ebben a mezőnyben akár csak egy dobogós helyre ácsingózik.

Minden versenyen van egy előre látható maximális pontszám, az öregebb lövők előre meg is szokták tudni saccolni, mennyi lesz ez, amit aznap reálisan ember elérhet azon a pályán és azok közt a körülmények között. Ha ezt képes vagyok ott produkálni, akkor van esélyem nyerni (még ez sem garancia, csak valószínűség). Eggyel több hiba, és már nem vagyok ott a dobogón. Még egy, és már az első tízben sem. Magyarországon volt olyan első helyem, amit szinte szégyelltem. 3-4 ponttal az aznapi elméleti maximum alatt, buta hibákkal (elkapkodott lövés, lövedék nélkül, eltekert távcsővel, stb.) is megnyertem és újabb 3-4 ponttal utánam jöttek a többiek. Nem tudtam neki igazán örülni, mert messze nem teljesítettem aznap a maximumon. Itt Angliában egy ilyen eredménnyel a 20-30. helyek körül szokás végezni, és nem is érdemel többet.

Az itteni legjobb edzési technika az a tudat, hogy "ez egy igen-igen kemény, kemény világ".