Rock bottom

Ennél lejjebb szerintem már nincsen... :-/ Ma déli helyzetkép és igen, Celsiusban értendők és igen, ÉK-i a viharos szél:

Míg a Kárpát-medencében sorra dőlnek meg az évszázados melegrekordok és harminc pluszban piheg mindenki, itt még mindig megy a fűtés és akinek nem feltétlenül muszáj, az ki se dugja az orrát az otthonából. Százharminc éves csapadékrekordok dőlnek meg, mintegy harmadával-felével több esővel és hol másutt a legtöbbel, mint Sheffield környékén... BBC-összefoglaló itt: százalékos összehasonlításokban.

A víz ömlik, az égi csaptelepeket még mindig szerelik, de valahol csúnyán eltörhetett a főnyomócső. Az évszak-aktualizálásba is ezidáig felderítetlen bug csúszott, hogy november végét mutat az ónszürke ég, szóval jöhetnének már végre azok a karbantartók és a rendszerga(rá)zda, mert lenne mit helyrehozniuk...

Az idei áprilisból már csak egy nap maradt, a következő 24 órát már fél lábon is kibírjuk.

Időjárási áttekintő

Két hónapja szinte folyamatosan 5-8-12 fok között mozog a hőmérséklet és kezd a hócipőm tele lenni a folyamatos széllel, a kisebb-nagyobb mértékben szinte állandóan a képembe és az ablaknak csapó esővel és a soha el nem jövő tavaszi, balzsamos idő ígéretével. Aki nem a fővárosban akarja megvetni a lábát, hát az kösse fel alaposan a gatyáját, mert itt, Angliában a széldzseki és a meleg hacuka szeptember végétől május közepéig szériatartozék lesz...

És hogy ne csak légből kapott, érzésekre alapuló és némiképp túlzó károgásnak tűnjön mindez, a viszonyítás kedvéért hoztam egy kis összesítőt a következő néhány nap időjárás-előrejelzéséből, hátha a számok és a piktogramok reálisabb képet mutatnak.

Majdnem látja fentről a házikóját

Életem második repülése is kalandos volt, mivel a rendeléskor elgépeltem a nevemet, és komolyan aggódtam, nem lesz-e ebből gond a beszálláskor. Bár az egész csak fellépés kérdése, hiszen valamikor régen a velencei vaporettóra is simán felmentem egy névjegykártyával, a lényeg ugyanis a felmutatás magabiztossága. Meg aztán, a jegyem amúgy rendben volt, szóval feljutottam a gépre.

Kamélia a télikertben

Behoztam a télikertbe, hogy mindig láthassam a virágait, és egyet sem dobott el sem költözéskor, sem a klíma ilyetén változásával. Stramm kis jószág! Amíg picike volt a bokor, a virágai is sokkal nagyobbak voltak, de ezt betudom a tápozásnak; most több virágra jutott ugyanannyi anyag, amiből gazdálkodhat. Így is 9-10 cm körüliek a virágok:

Tavaszi virágok

Tegnap végre be tudtam fejezni a cserepek helyrepakolását, az udvar máris kezd rendezettebb képet mutatni, és az eső sem ömlött a nyakamba minden fél órában... :D Kiválogattam, miket ültetek be a helyükre, a kert elég nagy hozzá, és szüksége is van némi tlc-re. Egyre több szín van a dézsakertben, szépen nekiindultak a juharok, de erről már érik egy átfogóbb poszt is, ízelítőnek álljon itt az Acer pseudoplatanus 'Esk Sunset':

Még mindig az egyik legszebb, még mindig az egyik leglassabban növő, és még mindig féltem, hogy egyszer valami ráesik és az oltásnál tőből fog kitörni, annyira nem akar még mindig megvastagodni a törzse a fél méteres kis tüneménynek... Kényes egy jószág, de a látvány ilyenkor, tavasszal mindent megér.*

Turistaként jár-kel Zebegényben

Most, hogy már annyi felé jártunk Európában, és hogy már jó ideje csak látogatóba ugrottunk haza, érdekes volt olyan szemmel bejárni Zebegényt, mintha csak turista lennék. Voltaképpen az is voltam, egy másfél hetes mininyaraláson. Örömmel mondhatom, hogy még így is szépnek és érdekesnek találtam, élmény volt végignézni és állta a versenyt sok szép angol, francia faluval. Azt hiszem, jól választottunk kilenc évvel ezelőtt, életünknek egy nagyon szép és izgalmas szakasza volt Zebegény.

Nem tűnt ám el, csak félig celeb lett

Szerencsésen megérkeztem Magyarországra, ezúttal megnéztem a Rajna-menti Stolberget nappali fényben is, majd lendületből a Harz-hegységben található másik Stolberget is. Azt már alkonyat tájban, de ugyanolyan szép, szóval oda is lesz még egy utunk. Aztán Csehországon át jöttem haza (Karlovy Vary, Plzen, pár kisebb falucska megtekintésével).

Viszont az egyik fogam már egész hazafelé úton fájdogált, aztán ahogy itthon a fogorvos hozzányúlt, bedagadt az egész képem. Olyan lettem, mint azok a kacsacsőrű emlős celebkurvák, akikkel a tévében riogatják a rossz gyerekeket, csak nekem megállt a szilikonozottság-imitáció a szám felezővonalánál, attól lefelé minden normális, szóval még celebnek sem mehetek el így.

Beszélni így is alig tudok, egy elhagyatott barlangba húzódtam a Zebegény körüli erdők sötét mélyén, holdvilágos éjszakákon messzire hallik fájdalmas üvöltésem és az erdő vadjai rettegve kerülik el még a környéket is. Igyekszem nem kerülni emberek elé, ezt csak a napi 1-2 tárgyalás és fogorvosi látogatás idejére szakítom meg. Nehéz a félcelebek élete!

A naposabb oldalon

Ma már egy-egy órára is kimerészkedett a nap a fenyegető, sötét fellegek szorításából, de amikor nem süt, akkor még mindig randa hideg van és többé-kevésbé folyamatosan esik, mintha nem is akarna újra jó idő lenni... A nappali egyik kicsi ablakából szemlélve:

A régi ingatlanügynökségnél egy hét alatt intézték el az átadás-átvétellel járó feladatokat, és a kötelező inspekciós díj kivételével a kaució is hiánytalanul visszajött, nem hiába glancoltam ki akkor a házat... :D Most talán már jut idő, hogy a házkeresés történetét is végre megírjuk, a sztori részletei az újak linkjén lesz majd elérhető.

Lakva ismeri meg II.

Ez a taknyos és szokatlanul hideg tavasz(?) további kellemetlen folyománya, hogy a házban bizony még mindig fűteni kell, egy-másfél órára lekapcsol a cirkó, viszont ennek a periódusnak a végén már hideg a ház, és a bőrén tapasztalja az ember, hogy itt nincs, ami tartsa a meleget. Igaz, lehet a kimerültség is a ludas... A két pulóveres, réteges öltözködés, a meleg, bolyhos köntös, a memory-habos, vastagon szigetelt, szőrös mamusz itt házon belül is alapkövetelmény. Naiv módon arra számítottam, egy kétszáz éves kőháznál azért jobb szigetelése lesz ennek a téglaházikónak, de úgy látszik, tévedtem - vagy még mindig a felfűtésénél tartunk. Az viszont tény, hogy már nagyságrendekkel jobb a helyzet, mint a hétvégén volt.

A télikertre néző konyhaablakba kiraktam a még mindig virágzó Camellia 'Rose Bouquet'-t, és mindkét virágja még mindig tart!

Kasejovice - Lnáře

Plzen után jó 50 km-rel megálltam kicsit pihenni Kasejovicében, egészségi állapotom már egyre romlott, a fogam kimondottan fájt és járni is csak nagyon óvatosan tudtam. Azért a templomot megnéztem nagy óvatosan. És nem is mondtam még, milyen élményem volt a közelben: bementem egy boltba bevásárolni, aztán amíg még a parkolóban üldögéltem, egy bácsika odajött hozzám és érdeklődött (magyarul!), hogy tényleg Magyarországról jövök-e. Mert hogy ő is magyar, itt élnek a feleségével Nyugat-Csehországban és nem túl gyakran hallanak magyar szót.

Plzeň

Amíg parkolóhelyet kerestem, kétszer körbejártam a belvárost, de végül csak a folyó túlpartján tudtam leállni, egy poros kis mellékutcában, és úgy sétáltam vissza a főtérre. (A 'sétáltam' költői túlzás, testsúlyomat igyekeztem a lábujjaimra helyezni és óvakodva tipegtem végig a városon, mivel az új cipőbetét teljesen feltörte a sarkamat.)

Az egyik vendéglő előtt vasemberek voltak kirakva, és készítésükhöz gátlástalanul felhasznált mindent az alkotójuk, az előtérben lévő figura övére például egy vasúti kocsi hamutartója volt felhegesztve, mint övtáska.

Klášter Teplá

Teplá egy kis falu, valahol Karlovy Vary és Plzeň között, és tőle kicsit távolabb található a kolostor épületegyüttese. Nem volt könnyű megtalálni, mert csak egy kis táblácska utalt a létezésére, de a hollétét nem tartották olyan fontosnak végig jelezni.

Karlovy Vary

Karlovy Vary, más néven Karlsbad, régi fürdőváros. Ehhez mérten nekem kicsit túl puccos és polgárias volt, de ha már erre jártam, mégsem akartam kihagyni. Korán reggel keltem át a német-cseh határon, és az antré lenyűgöző volt, egy magasan végigfutó útról végigtekinthettem az egész városon a felkelő nap fényében.

Lakva ismeri meg I.

Az elmúlt néhány, itt töltött nap megmutatta a ház kisebb-nagyobb hiányosságait is. A kerthez még mindig nem jutottam hozzá, de legalább már körvonalazódik, mit is szeretnék.

Érdekes élmény volt itt először főzni: mivel a házat bútorozatlanul béreljük, a beépített elemeken kívül nincsen más, így ahogy készült a vacsora, lépésenként írtam fel a beszerezni való konyhai felszereléseket, ahogy a kezembe kellett volna kerülniük: vágódeszka, fakanál, szűrő, csöpögtető, konyharuha, tányérok... Mintha legalább tizenöt évet fiatalodtam volna! :D

Stolberg (Harz)

Úgy látszik Stolberget elsőre mindig csak alkonyat felé láthatok, ebbe már bele kell nyugodnom. Viszont ezzel a vaktában kiválasztott úticéllal is belenyúltam a tutiba, a Harz-hegységben található Stolberg ugyanis egy patakvölgyben elnyúló kis városka, csupa-csupa régi favázas házikóval, ameddig csak a szem ellát!

Hückeswagen

Útban Stolbergből Stolbergbe, kikapcsolódásképpen tettem egy kis kitérőt, és engedtem egy középkori óvárost jelző barna tábla csábításának. Ezekben a táblákban még egyszer sem csalódtam. Ezúttal egy palával burkolt régi városközpontot láthattam.

Stolberg (Rheinland) újra

A Rajna-mento Stolberget ugyan már megnéztem a múltkor, de már erősen esteledett és még ott helyben el is határoztam, hogy ide visszajövk egyszer fényes nappal is. Így is tettem, és érdemes is volt!

Ki-be, innen oda

Ez is megvan. Kipakoltunk, kitakarítottunk, áthurcolkodtunk, és hiába már kedden nálunk voltak a kulcsok, ma este tudtunk csak igazán átjönni az utolsó adag holminkkal. Szerdán egy kisebb furgonnal áthoztuk a nagyját, egy nap alatt megvoltunk vele, és 'csak' négyszer fordultunk. Most doboz-hegyek tornyosulnak a gardróbszobában, a tágas előszoba falai mentén és a hálószobában kecses ruha-halmokon át bukdácsolunk - kell majd pár nap arra, hogy a helyére kerüljenek a dolgok, utána meg jöhet majd a bútorozás, addig vérminimálban nyomjuk, ágy-asztal-számítógép felállásban. :P

Péntek délután már az utolsókat rúgtam simítottam a régi házikó bútorain a vixolóval, a sok kemikália miatt jelenleg a kézmosás is fáj, a regeneráló krémtől meg egyenesen éget... De megérte. :D Rájöttem, hogy hiába utálom a páraelszívó zaját, ha olajban süt az ember, akkor nem árt, ha egy kisméretű konyha fel van szerelve vele. Azon gondolkodom, az új házba hogyan lehetne egyet beújítani, mert a kedd-szerdai konyhai alapgép-beszerző túránk után már azt is látom, nem lenne egy őrült összeg egy belső keringtetésű elszívó.

Kellett az új házhoz pár apróság, úgymint hűtőszekrény, mosógép és porszívó, a vízmelegítő meg csak úgy, bónuszban, teához, mert mikróm még egy ideig nem lesz... Szerencsére itt is ki lehet fogni nagyon jó árakon konyhagépeket, csak tudni kell hol keresni, abban meg már egészen jó vagyok. :D

Kívül-belül házikó

Ő lesz az új otthonunk, ma kaptuk meg a kulcsokat, a következő fél évre legalábbis egészen biztosan itt fogunk lakni. :D Az útról csak ennyi látszik belőle:

A ház három hálószobás, ami három külön bejáratú szoba plusz egy nappalit jelent, ráadásul a konyhája akkora, hogy még egy étkezőasztal is befér, és a kis kőház után hihetetlenül levegős, hatalmas terek, nagy ablakok, itteni, angol mércével mérve legalábbis minden kellemesen tágas, nagyméretű. :P Egyetlen sirámom, hogy a ház földszintes, én pedig már annyira megszoktam a lépcsőzést, hogy tudom, nagyon fog hiányozni. Viszont van az út felé egy emeletnyi lépcsősor, tehát teljesen nem vagyunk megfosztva ettől a lehetőségtől sem. :)) Azon már elgondolkodtam, hogy valami leszúrható, vízálló postaládát be kellene szerezni, hogy meglegyen a napi lépcsőmászás, és hogy azt ne a postásnak kelljen abszolválnia helyettem, míg elér a levélbedobóig...

Hagyományőrzés

Mert itt ez a természetes. Chesterfield egyik forgalmas főútján fotóztuk ma, ügyintézés után:

A helyi közért így is kinézhet.

Házkeresés II.

A net jelenlegi fejlettségi szintjének hála, igen hatékonyan lehet már házat is keresni. Igaz, még mindig komoly idő-és energia-befektetés naponta végignézni az újonnan feljövő kínálatot, de amint komoly tépelődések után fixáltuk, hogy milyen tájékra megyünk, máris nem több százas, hanem tucatnyi volt a naponta górcső alá veendő ingatlanok listája. Nem is tudom, hányszor örültem már a Street View-nak, hogy megmentett pár kellemetlen meglepetéstől, és attól is, hogy véletlenül olyan vidékre merészkedjünk, ahol többen laknak, mint kéne...

Anglia talán legnagyobb ingatlankereső oldala a Rightmove, ami ott nincsen, az nem is létezik. :P Itt viszont profi módra fejlesztették az oldal szolgáltatásait, lehet saját térképet rajzolni, amin belül az ember keresni akar, meg lehet nézni külön kis ablakban a műholdas, igen részletes felbontású térkép-ablakban, hol is van valójában a kinézett ingatlan, érdemes a Street view-val virtuálisan is beállni a környékre.

Boxing days... ;)

Azaz dobozolunk, csak hogy még nagyobb legyen az ünnepi képzavar.... :D Gyűlnek a kisebb-nagyobb és még nagyobb kartondobozok körülöttünk és az első alkalom, hogy a húsvéti nagytakarítás is végre értelmet nyer. :)

A nagy sürgés-forgás közepette szép csendben kinyílt a Camellia 'Rose Bouquet' első virága is a télikert párkányán. Tizenkét centi átmérőjű, nem lehet nem észrevenni... :) A félig bimbós, félig virágban álló kaméliákat egyébként izgalmas lesz szállítani, ugyanis a kaméliák utálják a bolygatást-mozgatást, amire bimbóhullással reagálnak.

Húsvétra

Nem nyúl, nem tojás, nem csoki. Költészet. Először viszont zene:

Olvadás

8-10 fokban, néha elő-előbújó napsütésben olvadozunk, úgyhogy a Kárpát-medence időjárására rápillantva a kognitív disszonanciát enyhítendő kikocogtam fotózni egyet. :P A hóból már csak a harmada van meg és úgy tűnik, a fás peónia lett az egyetlen nagy vesztese ennek a hirtelen jött - és hála az égnek, ugyanilyen sebességgel távozott - (í)tél(et)időnek. Ez viszont ittmaradt: :D

Nem konzerv

...Hanem a véres valóság jön, áprilisi tré... fázunk. Rinya-poszt következik, esetleg poszt-rinya, mert segíteni már nemigen lehet semmin, a gyengébb idegzetű viráglelkek ezt a bejegyzést jobb, ha ugorják.

Tomboló szélre és kb. húsz centis hófehér paplanra ébredtünk reggel. Megpróbáltam rekordsebességgel felkelni és nem áprilisi tréfára venni András kijelentését, hogy ezt tényleg látnom kell és csipkedjem magamat, de amint kinéztem az ablakon, az kb. felért egy kijózanító pofonnal.

Liliomfa vs. tulipánfa

A múltkor emlegetett aranyos trióhoz hasonlóan a liliomfa és a tulipánfa háza táján is a szokásos elnevezésbeli magyar-kavar-zavar van, és az egyszer rosszul rögzült név talán egész életére kísérti a gyanútlan, laikus kertészkedőt, úgyhogy nézzünk rá erre is egy kicsit közelebbről.