Lakva ismeri meg II.

Ez a taknyos és szokatlanul hideg tavasz(?) további kellemetlen folyománya, hogy a házban bizony még mindig fűteni kell, egy-másfél órára lekapcsol a cirkó, viszont ennek a periódusnak a végén már hideg a ház, és a bőrén tapasztalja az ember, hogy itt nincs, ami tartsa a meleget. Igaz, lehet a kimerültség is a ludas... A két pulóveres, réteges öltözködés, a meleg, bolyhos köntös, a memory-habos, vastagon szigetelt, szőrös mamusz itt házon belül is alapkövetelmény. Naiv módon arra számítottam, egy kétszáz éves kőháznál azért jobb szigetelése lesz ennek a téglaházikónak, de úgy látszik, tévedtem - vagy még mindig a felfűtésénél tartunk. Az viszont tény, hogy már nagyságrendekkel jobb a helyzet, mint a hétvégén volt.

A télikertre néző konyhaablakba kiraktam a még mindig virágzó Camellia 'Rose Bouquet'-t, és mindkét virágja még mindig tart!

Egész éjjel megállás nélkül esett, és a télikert komolyan beázik, ereszt ez az öreg tető. 40-50 éves szerkezetnek saccolom, még mindig a régi, egyrétegű üvegekkel, szigetelés nélkül, sőt, egy helyen fém keretű szellőzőablakkal  is felszerelve, amire nemigen van szükség, lévén jó angol szokás szerint a huzat itt is befütyül az ajtó résein át... :P

Még jó, hogy a kaméliánál értékesebb cucc nincsen a télikertben, mert ez a beltéri eső mindent eláztatott volna. Szerintem egy tubus szilikon simán el fog menni a gerendák és az üvegtető közötti újraszigetelésre, de így biztosan nem maradhat sokáig. Szerencsére ezek a rajtunk kívül álló javítási költségek a főbérlőt terhelik, csak ráérési időt és helyet kell biztosítanunk a kijövő szakembernek.

Az eset hozadékaként viszont kiszedtem az évek óta dobozban porosodó, soha fel nem szerelt, klasszikus, kültéri falikarokat is a mai nappal teljesen tönkreázott papírdobozaiból és odapróbáltam az előszoba falára a kis játék-falikarok helyére. Kicsit nagyobbak, mint gondoltam, de stílusában éppen ide való lenne...