2012. április 26., csütörtök

Majdnem látja fentről a házikóját

Életem második repülése is kalandos volt, mivel a rendeléskor elgépeltem a nevemet, és komolyan aggódtam, nem lesz-e ebből gond a beszálláskor. Bár az egész csak fellépés kérdése, hiszen valamikor régen a velencei vaporettóra is simán felmentem egy névjegykártyával, a lényeg ugyanis a felmutatás magabiztossága. Meg aztán, a jegyem amúgy rendben volt, szóval feljutottam a gépre.


Most először repültem a Ryanairrel, ami még a fapadosok közt is a legfapadosabb. A repülőgép persze ugyanaz, de költségtakarékossági okokból a reptér egyik távoli sarkából szállnak fel, két nagy csuklós busz vitt ki minket odáig. Még így is döbbentem azért, hogyan éri meg nekik 3500 forintért elvinni Angliába, idefelé csak a kompjegyem is több volt ennél... A legszebb fotókat felszállás és leszállás közben lehet készíteni, persze nem szabad, de csak otthon vettem észre, hogy véletlenül bekapcsolva felejtődött a fényképezőgépem és véletlenül megnyomódott rajta az exponálógomb:


És ez alkalommal nem én néztem Zebegényből a repülőket, hanem a repülőről néztem a Börzsönyt és ha kicsit jobban ki tudtam volna hajolni az ablakon, láthattam volta talán a házunkat is. Nem sok hiányzott hozzá!


Többször is találkoztunk másik repülőgépekkel, de nagyon gyorsan elhúztak, ezt is csak azért sikerült lefényképeznem, mert messzebb volt és amúgy is éppen fotóztam a felhőket. De hozzánk egész közel is húzott el gép, némi változatosságot csempészve az utazás egyhangúságába.


Még a nappal szemben is lehetett néha jó képet csinálni, ahogy például ez a folyó felcsillant az egybe mosódó tájból...


Anglia fölé érve már kezdett beborulni az ég, Manchester környékén pedig már vakon repültünk a szürke esőfelhőkben...

Fotóalbum: Budapest-Manchester repülőút

0 komment:

Megjegyzés küldése