2012. április 10., kedd

Kívül-belül házikó

Ő lesz az új otthonunk, ma kaptuk meg a kulcsokat, a következő fél évre legalábbis egészen biztosan itt fogunk lakni. :D Az útról csak ennyi látszik belőle:


A ház három hálószobás, ami három külön bejáratú szoba plusz egy nappalit jelent, ráadásul a konyhája akkora, hogy még egy étkezőasztal is befér, és a kis kőház után hihetetlenül levegős, hatalmas terek, nagy ablakok, itteni, angol mércével mérve legalábbis minden kellemesen tágas, nagyméretű. :P Egyetlen sirámom, hogy a ház földszintes, én pedig már annyira megszoktam a lépcsőzést, hogy tudom, nagyon fog hiányozni. Viszont van az út felé egy emeletnyi lépcsősor, tehát teljesen nem vagyunk megfosztva ettől a lehetőségtől sem. :)) Azon már elgondolkodtam, hogy valami leszúrható, vízálló postaládát be kellene szerezni, hogy meglegyen a napi lépcsőmászás, és hogy azt ne a postásnak kelljen abszolválnia helyettem, míg elér a levélbedobóig...


A hátsókert felől már nyitottabb a kép:


Itt a murvának a felét tervezem megszüntetni és gyepesíteni, a másik felére mennek a dézsában maradó növényeim. Rengeteget el fogok belőle ültetni, radikálisan meg kell húzni a határt, mert költözés esetén látszik csak, hogy egy komplett kertre való növénymennyiséget cipelünk mindig magunkkal... Igaz, önuralmat gyakorolni egy Plantaholica incurabilis var. peregrinans esetében... Meglátjuk. :P


A kert végében található még egy romos üvegház, amiből házinéni megígérte, hogy kirámol, ha használni szeretném majd. Van viszont egy kerti fészer is a kertben, ami már csak tüzelő-alapanyagnak alkalmas, de szerintem már csak a benne tárolt cuccok óvják az összedőléstől... A bejárati ajtóból és a hálószoba ablakából pedig őt látom,  a sövényen túli zöld már a nyílt mező, dimbek-dombokkal és legelésző lovakkal:


A már-már szinte kényszeres, előkert közepére fenyőt ültetés hagyománya nem csak jó magyar szokás, itt cédrussal, esetleg egy chilei Araucariával csinálják meg ugyanezt, utóbbi viszont laza ágszerkezetének köszönhetően fény-áteresztő marad. A tavalyi és tavalyelőtti fagy komoly károkat tett az alsó ágaiban, amint lesz metszőollóm, az első lesz, aminek nekiesek majd.


A kicsike, védett, napos oldalkert fent, alul pedig a ház másik oldalán elterülő hatalmas, lejtős gyep látható, amit az utca felől csak alacsony kőkerítés határol. Igaz, ez nem az a kilométereken át tartó, szárazon rakott fajta, amit a Peak zord tájain megszokhattunk, hanem a kiskerti, növényekkel befuttatni való:


A nappalink, ami elég tágas egy nagy dolgozóasztalhoz, és nyitott kandalló is van, ha netán megint begyújtani támadna kedvünk. És itt van elég hely ahhoz is, hogy végre újra macskákat futtassunk a madzag után!

4 komment:

Eva Nemeth írta... [válasz erre]

napfényes, kedves otthonnak látom, kívánom, hogy érezzétek nagyon jól magatokat itt!

Agicza írta... [válasz erre]

@Eva Nemeth: Köszönjük, minden apró kellemetlenséget feledtet a hangulata, napsütésben pont olyan, mint amilyennek megláttuk és megszerettük: totál nagyimamis... :D Az is megér majd egy bejegyzést, hogyan lett a miénk, de erről András ír majd. :P És képzeld, délebbre vagyunk! Mintegy két mérfölddel... :D

Eva Nemeth írta... [válasz erre]

wow! akkor ott már melegebb lesz :) kiváncsi vagyok, hogy hogyan ment. mi is tervezünk egy vándorlást a nyárra.. A lövőpályátok, mármint a farmok, akkor még mindig elérhető távolságban vannak ide is, ezek szerint.

Agicza írta... [válasz erre]

Ha nem is melegebb, de a Peak csontig hatoló, állandó hideg szele már nem ér el ide... Hőérzetben egészen más - védettebb hely. Kíváncsi vagyok, ti merre indultok majd! :) Csak nem fel, északra? :P

Megjegyzés küldése