Doverbe érve nem elég, hogy fél órát vesztegeltünk a kompon kikötés előtt, mert valami gikszer volt odalent a rendszerben, de a parti úton ránk szakadt a monszunszerű eső is, welcome back to England... Ilyen start mellett erősen kétséges volt, nem akarok-e azonnal hanyatt-homlok menekülni vissza, a jó meleg kontinensre, de aztán inkább irány a kinézett kert... Bár a környéken visz el mindig az utunk, megint nem Sissinghurst-öt választottam, hanem egy jóval kevéssé ismertet, Great Comp-ot.
Kentben egymás hegyén-hátán szebbnél szebb kertek sorakoznak, 20 mérföldes átmérőben akár tucatnyit is fel lehetne fűzni egy-egy monstre túrához. A mára kiszemelt megnézendő kert egy modernebb eresztés, az ötvenes évektől kezdve alakítják azt a jó néhány hektárt, ami a XVII. századi udvarház körüli, leginkább erdős területen található.
A véget nem érni akaró erdei, zegzugos kertrészletekben kevés most már a szín, ha a hortenziák és a még mindig virító harangvirágok nem mentenék itt-ott a helyzetet, az augusztus eleje nem lenne az árnyékkertek fő szezonja. A környéken az urak vadásznak, messzire hallatszik a nagy kaliberű fegyverek alkalmankénti dörrenése, de ez is a vidéki Angliához tartozik.
A birtokot körben határoló, széles erdősávból kiérve a nyitott, napsütéses részeken tobzódnak a színek, az épített kerti elemek közül a mű-romok és a klasszikus oszlopok viszik a pálmát. Egy-egy kertrészletben szökőkút, kis, klasszikus formájú tavacskával, inkább csak a csobogás, mint a vízfelület kedvéért, pedig ebben a kertben bőven elférne legalább egy nagy, központi fekvésű vízmedence.
A kert egyik nagy erénye az 50-60 éves, toronymagas örökzöldek ínycsiklandó erdeje, amik a tobzódó színkavalkád hátterét adják. Akad itt leányhaj-fenyőtől kezdve a hamisciprusokon át a szugiig minden, ami csak a tűsökért rajongóknak ínyencfalat lehet, de látható errefelé az ágyásokba remekül beleillő törpebambusz is, az örökzöldeket erősítendő.
Félúton elkap még egy rövidebb lélegzetű zuhé, de a többi látogatóval együtt én sem nagyon izgatom magamat rajta; amikor már ott van az ember egy kert kellős közepén, akkor maximum keres egy árnyas fát, felvesz egy kardigánt és vár 10 percet, majd indul tovább a cuppogósra ázott, smaragdzöld fűben, bokáig vizesen... :P
Fotóalbum: Great Comp
A kert hivatalos oldala: Great Comp Garden
1 komment:
ó és oh! gyönyörűség..
Megjegyzés küldése